Századok – 2002

Történeti irodalom - Európa és Magyarország Szent István korában (Ism.: Bagi Dániel) IV/959

960 TÖRTÉNETI IRODALOM felhívja a figyelmet az ezredforduló után egyre jelentősebbé váló eretnekségre, végül pedig (egyben a tanulmány lezárásaként is) az egyházszervezettel ismerkedhetünk meg részletesebben. Koszta László munkája a Németországról, pontosabban a Birodalomról írott tanulmány. Itt a bevezető után, melyben az Ordinatio imperiitől a német Karolingok kihalásáig (911), illetve a frank I. Konrád, majd a szász I. Madarász Henrik uralkodásáig követhetjük nyomon az eseményeket, a szerző először az Ottók koráról értekezik, részletesen kitérve I. és III. Ottónak a birodalom megújítása terén tett lépéseire. Betekintést nyerhetünk III. Ottó itáliai és keleti politikájába is. Koszta László hangsúlyozza, hogy a császár jól megfontolt kelet-politikája hozzájárult az ezredfordulón a független magyar királyság és Lengyelország létrejöttéhez. Ehhez kapcsolódik az 1003, (III. Ottó halála) utáni korszak bemutatása is, II. Henrik új politikája, melyet a keleti háborúk és Itália (szükségszerű) leértékelődése jellemez. III. Henrikkel, tehát már a száli frank dinasztiával végződik a német uralkodók bemutatása, ami (1056) kétségkívül korszakhatárt jelent, hiszen Henrikkel összeomlik az Ottók alatt kiépült államrendszer is. E kérdéskörhöz kapcsolódik a dolgozat következő fejezete, amely a királyi hatalmat állítja középpontba. Itt mindenképpen meg kell említeni a szerző által hangsúlyozott hatalmi dualizmust, azaz a királyi hatalom és a törzsi-hercegi középszintű hatalom együttes meglétét. Koszta László külön fejezetben foglalkozik az egyházzal, kitérve annak szervezetére és a szerzetesi közösségekre is, majd a gazdaság és a társadalom vázlatos bemutatásával zárul a tanulmány. Csernus Sándor révén ismerhetjük meg Franciaország ezer évvel ezelőtti történelmét. A földrajzi, etnikai és nyelvi viszonyok ismertetése után a territoriális fejedelemségekről értekezik a szerző, rámutatván, hogy ellentétben a szakirodalomban nem egyszer hangoztatott, a territoriális fejedelemségeket feudális széttagolódásként azonosító elmélettel, ez államszerveződési formák fejezték ki legjobban a kor komplex viszonyait. A területi alapon szerveződő fejedelemségek részletesebb bemutatása után a királyi hatalom taglalása következik. A királyi hatalom helye, szerepe a korabeli francia történelemben a territoriális fejedelemségekhez viszonyítva történik meg, a királyok történetét pedig Erős Róberttől I. Fülöpig kísérhetjük figyelemmel. Két rövidebb fejezetet szánt a szerző a francia egyház illetve a hűbériség bemutatásának, majd a tanulmány az ideológia, a Nagy Károly-i hagyomány és a szentkultusz ismertetésével fejeződik be. Veszprémy László tollát dicséri a Hispániáról írott összefoglalás. A szerző — munkája bevezetőjében tett ígéretéhez híven — 929-tól, a Córdobai Kalifátus megalapításától egészen 1085-ig, Toledo keresztény visszahódításáig veszi sorra az eseményeket. Mind az előzmények tárgyalásakor, mind később, a társadalom, az egyházi élet taglalása folyamán is Veszprémy László az Ibér-félszigeten egy időben jelenlevő iszlám és keresztény kultúrát mutatja be, ütközteti egymással, kitérvén a két udvar, az arab és a keresztény közötti, az arabok javára mutatkozó kulturális különbségekre is. Ugyancsak e kettősség jegyében ismerhetjük meg a félsziget egyházi életét is. Itt fontosnak tartjuk ismertetni a szerző azon megállapítását, hogy a leghíresebb hispániai érsekségek — köszönhetően az arab vallási toleranciának — mind az iszlám fennhatóságú területeken működtek. Az egyház bemutatása VII. Gergely azon törekvéseinek ismertetésével zárul, hogy a félszigeten is elismertesse a pápai szupremáciát, a tanulmány pedig a hispániai arab és keresztény tudósok bemutatásával végződik. Szántó Richárd tolmácsolásában tárul az olvasó elé a korabeli Brit-szigetek története. Itt sorrendben egymás után Anglia, Írország, Skócia, Wales leírása következik, maga a tanulmány szerkesztése azonban annyiban eltér a kötetben olvasható legtöbb munkától, hogy írója minden egyes fenti ország bemutatásakor kitér a történeti földrajzra, népesedésre, társadalomtörténeti kérdésekre, birtokviszonyokra, illetve az egyes országoknál részletezi a politikatörténeti eseményeket is. Pont ezzel ellenkezik Madary Kamill Skandináviáról írott összefoglaló értekezése, amelyben a szerző nem egyenként ismerteti a skandináv országok korabeli történetét, hanem meghatározott tematikai felépítésben, részben időrendi sorrendben, illetve az egyház és a kultúra szemszögéből foglalkozik a témával. A Magyarországon sem ismeretlen krakkói Stanislaw A. Sroka interpretációjában ismerhetjük meg az ezredforduló körüli Lengyelországgal kapcsolatos történelmi eseményeket. A leginkább késő-középkori kutatásairól ismert szakember tematikai felosztások nélkül tárgyalja a lengyel fejedelemség, illetve a Piast-monarchia első korszakának történéseit I. Mieszko fejedelem korától II. Mieszkóig, illetve Megújító Kázmérig. Maga a munka nagyrészt Vitéz Boleslaw és II. Mieszko uralmával foglalkozik, kitérve 11. század első harmadának bel- és külpolitikai súlypontjaira is.