Századok – 2002
Dokumentumok - Spira György: Egy ajánlat az újvilágba készülő Kossuth elveszejtésére IV/927
Spira György EGY AJÁNLAT AZ ÚJVILÁGBA KÉSZÜLŐ KOSSUTH ELVESZEJTÉSÉRE Egykori nagyszerű tanárom, az emigránssorsot is megidéző Hajnal István emlékének 1849 augusztusának második felében az ellenforradalom bécsi hangadói megdöbbenéssel vették hírül, hogy megtörtént, amire pedig előzőleg is számítottak már:1 hogy az áprilisi trónfosztás után Magyarország kormányzó-elnökévé választott Kossuth Lajos kibújt az ő karmaik közül s a szabadságharc több ezer magyar, lengyel és olasz résztvevőjével egyetemben a havaselvei forradalom leverése óta, azaz már majd egy éve az ország török csapatok megszállta részének a földjére lépett. És a megdöbbenés igen gyorsan felháborodásba ment át, mikor arról is értesültek, hogy a török hatóságok érezhető rokonszenvvel fogadták a menekülteket s azután a Fényes Porta fennhatósága alatt álló Bulgária területén — elébb Bodonyban, majd Sumenben — szállásolták el őket, Kossuthot ráadásul államfőnek kijáró katonai pompával köszöntve.2 A felháborodás pedig teljesen érthető is volt. Hiszen a bosszúért lihegő hölgyek és urak, akik rég halálra szánták az első felelős magyar kormány fejét, a januárban kezükre kerített Batthyány Lajos grófot is3 — jóllehet ő kezdettől fogva mindvégig arra törekedett, hogy a magyar forradalom márciusi vívmányainak a fennmaradását békés úton, az udvarral folytatandó tárgyalások révén biztosítsa4 —, ezer-1 Az osztrák kormány már 1849. augusztus 3-án megtárgyalta, hogyan kell eljárnia, ha a magyar rebellisek Havaselve területére menekülnek. (Az aznapi osztrák minisztertanács jegyzőkönyvének vonatkozó V pontját közli Hajnal István /szerk. és bev./: A Kossuth-emigráció Törökországban I., Bp., 1927, 701-702.) Sőt az előző év decemberében Magyarország ellen általános támadást indító császári csapatok főparancsnoka, Alfred Windisch-Grätz herceg tábornagy magaelbízottságában már február elején bizonyosra vette, hogy a magyar rebellió főkolomposai rövidesen el fognak menekülni hazájukból s a Porta védőszárnyai alá helyezik majd magukat. (Erről az isztambuli osztrák internuncius, Bartolomäus Stürmer gr. Felix Schwarzenberg hg. osztrák miniszterelnökhöz és külügyminiszterhez, Isztambul, 1849. febr. 14, közölve uo. I, 699.) 2 Ezt szemléltetően ábrázolja első képünk: egy Kossuth Sumenben 1849. november 21-én katonai pompával történt fogadtatását megörökítő egykorú litográfia, amelyet J. Steinmetz adott ki a szászországi Meissenben, Magyar Nemzeti Múzeum, Bp. (MNM), Történelmi Képcsarnok (TKCs), reprodukcióját közli Rózsa György és Spira György (szerk.): Negyvennyolc a kortársak szemével, Bp., é. n. [1973], 787. sz. 3 Erről mindennél ékesebben tanúskodik az 1848 decemberében trónra ültetett ifjú osztrák császár, Ferenc József szerető szülőanyja, az ellenforradalom szálait legfelső fokon szövögető Zsófia fóhercegné 1849. július 25-i naplójegyzete, amely szerint Batthyány niáris úton van „kivégeztetése felé" („au devant de son exécution"), Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA), Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien, Nachlässe und Sonderbestände, Nachlaß Erzherzogin Sophie, részlegesen közli Fritz Reinöhl (szerk. és bev.): Aus dem Tagebuch der Erzherzogin Sophie, Historische Blätter 1931, 131. 4 Erről részletesen szól Spira György: Batthyány Lajos, Spira György: Négy magyar sors, Bp., 1983, 54-97. és Spira György: Jottányit se a negyvennyolcból!, Bp., 1989, 29-59.
