Századok – 2002
Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75
94 JEMNITZ JÁNOS mára az útlevelet, hiszen a Pétervári Munkástanáccsal és az orosz kormánnyal mint meghívó féllel nem akart nyíltan szembe kerülni. MacDonald e beszédeiben ismételten aláhúzta az orosz kormány békekezdeményezésének rendkívül gyümölcsöző hatását.8 4 A Független Munkáspárt képviselői pétervári útja engedélyezése körüli harcnak egyik hadszíntere továbbra is a parlament volt.8 5 S éppen a parlament fóruma előtt a kormány képviselői június 8-án világosan megvallották, hogy miután a Pétervári Munkástanács kérte, hogy MacDonaldot s általában az ILP képviselőit vendégül láthassák, s Henderson, valamint a pétervári követ, Buchanan úgy vélte, e kívánság elől nem térhetnek ki - az utat jóváhagyták. De csak azzal a lényeges megszorítással, hogy MacDonald ne vegyen részt a stockholmi konferencián, s ne találkozzon a központi hatalmak szocialistáival.86 MacDonald és Jowett útját azután az angol tengerész-szakszervezet „ultra" vezetői megakadályozták.8 7 Az angol-orosz kapcsolatok kérdése azonban ezzel nem jutott nyugvópontra. Május végén az angol munkásmozgalom baloldali erői demonstratív nagygyűlés megrendezésére készültek, amely összekapcsolta az orosz forradalom, a stockholmi konferencia és béke ügyét, miközben a nemzetközi összefüggések alapján Angliában is új program kijelölésére készültek. E Leedsben június 3-án megtartott gyűlést valóban baloldali koalíciós keretek között szervezték meg, amelyen MacDonald mellett a baloldali szakszervezeti vezetők, R. Smillie és R. Williams, a pacifista Lansbury és a szocialista mozgalom egyik úttörő, forradalmi fellépésekre mindig kész képviselője, Tom Mann, valamint a shop stewardok is részt vettek. A gyűlés minden szempontból sikeres volt. Ismét üdvözölték az orosz forradalmat, sőt olyan határozatot hoztak, hogy éppen az orosz példára, Nagy-Britanniában is megalakítják a munkástanácsokat. Ugyanekkor a Pétervári Munkástanács táviratban üdvözölte a leedsi gyűlés résztvevőit, s megbízottait meghívta Pétervárra.88 84 Y ö. Parliamentary Debates 1917. XCIII. köt. 10 625-10 628; 10 662-10 664 p.) 85 The Labour Leader. 1917. május 31. 86 Parliamentary Debates. 1917 XCIV köt. 494. V ö. M. A. Hamilton: Arthur Henderson. London, 1936, 128. 87 A Labour Leader 1917. június 14-i sz. részletesen beszámolt erről az akcióról. Az akciót sok Labour vezető sem helyeselte, sőt érdekes módon a kiválasztott küldöttségből Roberts (szakszervezeti vezető) sőt az „ultra" soviniszta A. M. Thompson, aki a Clarion tudósítójaként csatlakozott a delegációhoz, szintén igyekezett rávenni a tengerész-szakszervezet felelős vezetőjét, hogy a zárlatot oldja fel - de ez nem vezetett eredményre. így MacDonaldnak és Jowettnek a kikötőből vissza kellett térni Londonba, ahol nyilatkozatot adtak ki, amelyben hangsúlyozták, hogy őket a Pétervári Munkástanács hivatalosan hívta meg, s hogy nemzetközileg mindenütt fokozódtak az erőfeszítések, hogy ne áldozzanak újabb életeket a háború továbbfolytatásáért. Ugyanebben a nyilatkozatban végül utaltak a tervezett stockholmi konferenciára is, s hangsúlyozták, hogy „Az internacionálé találkozni fog. Ez bizonyos." Fenner Brockway: Socialism over sixty years. The Life of Jowett of Bradford. (1864-1944) London 1946. 155-157. A soviniszta tengerészek ugyanezen akciójával függ össze, hogy Snowden ezzel kapcsolatban a parlamentben is interpellációt intézett a kormányhoz, amelyben ő is aláhúzta: „Az ILP és a BSP küldötteinek jelenlétét az orosz kormány követelte és mind Sir George Buchanan, mind Mr. Henderson úgy tájékoztatták az angol kormányt, hogy vészes lenne, ha ezeknek a képviselőknek nem engednék meg a kiutazást." (Az interpelláció szövegét a Labour Leader említett 1917. június 14-i száma is közli.) 88 The Labour Leader, 1917. június 7.; The Herald, 1917. június 9.; G. D. H. Cole: A Histoiy of the Labour Party from 1914. London, 1948. 33. M. M. Karliner: Rabocseje dvizsenyije v Anglii v
