Századok – 2002
Dokumentumok - Molnár András: Kossuth cenzúrázott országgyűlési beszéde (1848. február 8.) IV/909
926 MOLNÁR ANDRÁS történt, kész fog lenni annyi közeledésre, mennyi az ő kötelességével megfér, mert nem kell megfeledkezni, hogy itt sérelemrül van szó, és nem reform kérdésrül. Reform kérdésnél, mihelyt az irányt biztosítva látjuk, alkudhatunk. De ismétlem, miket Borsod megye követe11 6 oly tökéletesen kifejtett, miképpen sérelem fölött alkudni nem lehet. Vagy van megsértve a törvény, vagy nincs. Ha sértve van, helyre kell állítani, vagy nincs sértve, és akkor nem kell semminek történni. De ha sérelem van, egészlen kell annak megorvosoltatni, s fölötte alkudni nem lehet, hanem lehet alkudni csak az orvoslás eszközléseinek módja fölött. Az ellenzék nyugodt lélekismerettel mindég híven kíván a közlekedési téren maradni. Ha a követ uraknak tetszik minket a térrül leszorítani, mi fájdalmaink leplében fogjuk magunkat burkolni, de tesszük azt, amit Istenünk és küldőinknek szelleme parancsol. És így akármi történik, szálljon a felelősség arra, ki a rosszat előidézte; de azt tudom, hogy ily úton jó történni nem fog, és tudom azt is, hogy ha az ellenzék a sérelmek eloszlatása és az aggodalmak elenyésztetése nélkül kisebbségre szoríttatik, neki más hivatása nem lehet, minthogy akadályozólag lépjen fel, nehogy rossz történjék az országgyűlésen, és az fájdalom, oda is fog kiterjedni, hogy azon jó sem fog megtörténhetni, minek megtörténni kellene. Távoztassuk tehát azt közös erővel. Én Bereg megye érdemes követét,117 kinek jó szándékárul sohase kételkedtem, s kirül elmondhatni: „quaesivit lucem, ingemuitque reperta",118 felszólítom, nyújtson nekünk kezet mára vagy holnapra nézve, amint tetszik, és a további tanácskozásokat szüntessük meg azáltal, hogy emelje fel nyilatkozatát a békési indítvány11 9 mellett, a jövő országos ülésben pedig nyújtson szinte kezet, hogy ne látszassák sóvárogni azon dicsőség után, miszerént a beregi indítványnak lett többsége, hanem hogy a hazának érdemelje ki köszönetét, kieszközölve az aggodalmak eloszlatását, mely nélkül siker nem lehet, és akkor Bereg megye követe segítségével azon úton fogunk lenni, melyen elindultunk a fejedelem felszólító szavainak következtében, de ha errül leszoríttatnánk, a kesztyűt mindenáron és minden módon felveszem.12 0 Lukács János országgyűlési gyorsíró feljegyzésének egykorú másolata. Zala Megyei Levéltár. Zala vármegye levéltára. Országgyűlési iratok gyűjteménye 1847-1848. Cenzúrázva közzétette: Pesti Hírlap 1848. február 20. (1039. sz.) 139-140. A cenzúrázott változatot adta ki: Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/48. (Kossuth Lajos Összes Munkái XI. Kossuth Lajos 1848149-ben I.) (Sajtó alá rend. Barta István) Bp., 1951. 524-531. 116 Szemere Bertalan (1812-1869), 1846-tól Borsod megye másodalispánja, megyéje második követe, 1848. február 5-én mondta el szóban forgó beszédét az országgyűlés kerületi ülésén. 117 Lónyay Menyhértet. 118 „Kereste a fényt, és felsóhajtott, amikor megtalálta." 119 Tomcsányi József, Békés megye másodalispánja és ellenzéki követe azt javasolta a február 7-i kerületi ülésen, hogy az adminisztrátori rendszer tárgyában érkezett királyi leirat elfogadását ajánló beregi indítványt egészítsék ki az alábbiakkal: „az e kérdésbeni egyes sérelmek tárgyalását a rendek fenntartják". 120 Kossuth február 8-i beszédével kapcsolatban Lónyay Menyhért az alábbiakat jegyezte fel naplójába: „Az ülésben Kossuth szólt utoljára, és kiengesztelést javasolt. Fölhívott engem, kinek jóakaratában sokan kételkedtek, hogy fogadjunk el némi módosítást." (Kónyi Manó: Lónyay Menyhértnek 1847/8-diki naplója. Második közlemény. In: Budapesti Szemle 1896. 86. köt. 232. sz. 29., vö. Hermann Róbert i. m. 56.)
