Századok – 2002
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Kossuth Lajos egy ismeretlen napló tükrében. Hiúság megszállottja vagy emberarcú Robespierre? IV/881
896 MISKOLCZY AMBRUS a forradalmat továbbfejlesztő és kiteljesítő — egyre radikálisabb szakaszok. 1789-től fokozatos radikalizálódásnak lehettünk tanúi, majd annak, ahogy a radikalizálódás megtörésével elült a „vész", és aztán a népszuverenitást valló legitimációt maga alá gyűrte az Isten kegyelmére hivatkozó feudális legitimáció, immár alapvetően új feltételek között. 1848-ban a nagy radikális lendületet és fordulatot fokozatos viszszarendeződés követte, miközben az ellenforradalom elfogyasztotta és felőrölte a forradalom egymást is felőrlő és fogyasztó erőit. Az 1848-i derevolució szakaszosan zajlott le, mint ahogy az 1789-i forradalom is egymást követő nagy felvonásokból állt.4 5 Arra, hogy 1848-ban milyen következetesen készültek az 1789-94-i lehetőségek felbukkanásának elhárítására maguk a forradalom-történetek, mindenekelőtt Lamartine és Michelet olvastán — és műveik magyar recepciója láttán — kezdtünk rájönni. A 18. századi rémképek 1848-i jelenlétének jelentőségéről némileg elterelik a figyelmet azon elemzések és megjelenítések, amelyek a nagy példa felidézését többé-kevésbé gunyorosan jellemezték. Ilyen Flaubert, aki némi iróniával jelezte, hogy a Népek Tavaszán Párizsban mindenki másolt valakit, például Dantont, Sain-Justöt, Marat-t, Robespierre-t.46 Tocqueville emlékirataiban azon ékelt, hogy 1848-ban inkább játszani akarták 1789-et, mintsem folytatni.47 Marx pedig — a bonapartista puccs máig is izgalmas elemzésében — keserűen fakadt ki, hogy „az 1848-as forradalom nem tudott jobbat, mint hol 1789-nek, hol 1793-95 forradalmi hagyományának parodizálását", és így „1848-51-ben csak a régi forradalom kísértete járkált".4 8 Márpedig ha valaki akkor éppen Marx tudta, hogy a kísértetjárás milyen magatartásalakító erő. A hősképek tragikus módon fordultak visszájukra, ugyanis azon rémképek éltetőivé váltak, amelyek a derevolució menetébe belejátszottak sokban - mint erre az 1848-as forradalmak újabb kutatásai felhívták a figyelmet, és mint ez lassan közhellyé vált.4 9 Hősképek és rémképek úgy éltek a történelmi emlékezetben, hogy az ellenforradalom — mindkettőt instrumentalizálva — átvehette az egykori forradalmi terror eszközeit, maga alá temetve — egy időre — az éltető szabadságot. Az ellenforradalom mérnökei, akiket ez alkalommal a forradalmi paranoja jobban hatalmába kerített, mint a liberális forradalmárokat — a maguk örök rendre vágyó rövidlátó módján —jobban felismerték a forradalom lényegét, mint a forradalmárok az ellenforradalomét. Jonathan Sperber saját kitűnő nagyszabású 1848-as szintézisének idevágó tanulságait — melyekből a későbbiekben még idézünk — így foglalta össze: „1848 egyben 1789 megismétlése is volt." Csakhogy 1848-ban ismerték az 1789-i forgatókönyvet, és tudták, miként kell elkerülni az ismétlést. „Hogy 1847-től 1851-ig nem odajutottak, mint 1789-től 1799-ig, az azon a történelmi tanulási folyamaton is műlott, amelyen a politikailag tudatos vezetőcsoportok átmentek, ennek az eredményei kísérték és alakították azt az eddig nem tapasztalt mértékű politikai 45 Karl Marx: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája. Karl Marx és Friedrich Engels művei. VIII. Bp. 1962. 106-113.; Kosáry: Magyarország, 35. 46 Flaubert: i.m. 316. 47 Tocqueville: Souvenirs, 100. 48 Marx: i.m. 105-106. 49 Roger Price: The Revolutions of 1848. Atlantic Highlands. 1990. 17.; 1848/49 in Europa und der Mythos der Französischen Revolution. Szerk. Irmtraud Götz von Olenhusen. Götingen, 1998.
