Századok – 2002
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Kossuth Lajos egy ismeretlen napló tükrében. Hiúság megszállottja vagy emberarcú Robespierre? IV/881
KOSSUTH LAJOS EGY ISMERETLEN NAPLÓ TÜKRÉBEN 897 mozgósítást, mellyel a forradalom járt."5 0 így aztán az 1848-i forradalom „két szék közé esett — az 1789-i polgári és az 1917-i proletárforradalom közé"5 1 — ami sok vonatkozásban csak dicséretére válik. A magyar forradalom — paradox módon Magyarország fejletlensége miatt — került közelebb a nagy francia forradalom példájához. Nem véletlen, hogy sem Tocqueville, sem Marx nem ironizáltak a magyar forradalom fejleményein. Az utolsó magyar diéta azt a szerepet vállalta, mint a francia rendi gyűlés, igaz ez utóbbi radikálisabban szakított múltjával, amikor magát nemzetgyűléssé nyilvánította. A magyar diéta jobban vigyázott a jogfolytonosságra, miközben követte a francia példát.5 2 Mint Eötvös József a forradalom és a szabadságharc után írta: „Csaknem középkori állapotokból a nemzet napok alatt egyszerre mind annak birtokába [jutott], mit Európa népei 789-től annyi forradalmak után elértek, s míg az európai kontinensen nem szűnő oscillatiókat látunk, nálunk a közbéke alig zavartatott meg."53 Az érdekegyesítési politika, a jobbágyfelszabadítás és a földesúri kárpótlás — az államszervezet, a megyei közigazgatás folytonossága révén is — biztosította a társadalmi békét. Magyarországon pedig nem alakult ki még olyan városi szegényréteg, amely mint Franciaországban barikádokat tudott volna vagy akart volna emelni. Ezek a körülmények is magyarázzák, hogy a magyar történelmi emlékezetben a francia forradalom emléke miért nem hatott olyan traumatikus erővel. A magyar liberálisok talán nem is ismerték fel az 1789-i trauma jelentőségét az európai politikában, ezért bíztak jobban az európai forradalomban, mint európai elvbarátaik. A polgárháború borzalmai Magyarországon is kísértettek, és a nemzeti szembekerülés során az önpusztítás démonai el is szabadultak. Az osztályharc fantomja is felvillant. Dózsa és Horea fenyegető alakja jelen volt a köztudatban. A nemzeti önrendelkezésért vívott harc nemzetiségi polgárháborúval is járt. De a forradalom és szabadságharc élménye elnyomta az Érzelmek iskolájára, is jellemző aggodalmakat. A forradalomé, amely a rendi szabadságharcok hagyományához kapcsolódott. Más szóval a magyar történelmi emlékezetben a francia forradalmi hagyomány összefonódott a rendi szabadságtörekvések emlékével, és annak tudatával, hogy ezek végül is enyhítettek az abszolutizmus halálos ölelésén. így a múlt nem teher volt, hanem a jövőért vívott harc jelenbeli szilárd alapja. Mint Teleki László 1849. május 14-én Párizsból szinte önfeledten írta Kossuth Lajosnak: „Frankhon 89-ik évi szerepe: Európát emancipálni, nekünk jutott". Ugyanakkor óvatosnak is kellett lenni. Tíz nap múltán a párizsi magyar követ vissza is rettent, amikor hírét vette annak, hogy Szemere Bertalan kormánypolitikáját republikánusnak nevezte, és így fakadt ki: „lehetetlen, hogy oly boldogtalanságokat mondott 50 Jonathan Sperber: Eine alte Revolution in neuer Zeit. Die Revolutionen von 1848/49. Szerk. Christian Jansen - Thomas Mergel. Göttingen, 1998. 31-32. 51 Jonathan Sperber: The European Revolutions, 1848-1851. Cambridge, 1994. 246. 52 Deák István: Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. Bp. 1983. 195-196.; D. Kosáry: L'image de la révolution française dans la révolution hongroise de 1848. Échos lointains de révolution française. Paris, 1988. 221-234.; Gergely András: Közép-Európa parlamentjei 1848-ban. A magyal' országgyűlés 1848/49-ben. Szerk. Szabad György. [Bp. 1998.1 17-18.; Kosáry: Magyarország, 40. 53 Eötvös József: Az 1848-iki forradalom története. Müncheni vázlat. Szerk. Gángó Gábor Bp. 1993. 71.
