Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
858 HERMANN ROBERT míg Görgei seregével az egyesülés meg nem történik. Az új fővezért Kossuth arra utasította, hogy amikor a kormányzó és a kormány mellette vannak, az ő aláírásukkal küldje meg a diszpozíciót Vetternek és Görgeinek; amikor pedig nincsenek mellette, akkor közvetlenül küldhet nekik menetutasításokat.15 8 A július 29-30-i minisztertanács volt Kossuth utolsó esélye arra, hogy átvegye a fővezérséget. Ehhez azonban az kellett volna, hogy Perczel az utolsó pillanatban ne rontsa el a saját esélyeit. Perczel eszeveszett megnyilvánulása azonban olyan helyzetet teremtett, amelyben ez lehetetlenné vált. Holott a Szeged alatt összegyűlt hadsereg egyik hadtestének, a Guyon vezette IV hadtestnek és a hozzá csatlakozó erdélyi hadosztálynak a tisztjei nyilatkozatban jelentették ki, hogy „a veszélyeztetett hazánkat csak akkor lehet megmenteni, ha a tisztelt országkormányzó úr vállalja a teljes magyar hadsereg fővezéri állását, és Dembinski altábornagy urat nevezi ki vezérkari főnökévé."15 9 Csakhogy erre Dembinski nem volt hajlandó. Kijelentette, hogy csak a saját neve alatt hajlandó vinni a fővezérséget, Kossuth pedig ebbe beleegyezett.16 0 Holott az események utólagos ismeretében azt kell tartanunk, hogy noha elhibázott és téves volt Kossuth azon elképzelése, miszerint 1849. július elején maga vegye át a fővezérséget, 1849. július végén talán mégiscsak jobb lett volna, ha a fővezéri pálca a kormányzó kezébe kerül. Ha Mészáros gyengesége és tekintélyhiánya miatt alkalmatlan volt a fővezéri pozíció betöltésére, nála már csak Dembinski volt alkalmatlanabb. Tökéletesen érthetetlen egyébként, hogy miért nem jutott eszébe sem Kossuthnak, sem másnak Vetter Antal altábornagy, a délvidéki hadsereg fővezére a poszt betöltésekor? Vetter alól lassan kiszervezték a déli hadsereg nagy részét, a déli es. kir. hadsereggel szembeni kordonvonal parancsnokságát pedig egy beosztott vezérőrnagy is el tudta vinni. Vetter jó katona volt, vezérkari képzettséggel és hadvezéri képességekkel, s az általa vezetett déli hadsereg éppen az elmúlt hetekben foglalta vissza a Bácska nagy részét Jellacictól. Nem tudni, miért kellett egy olyan embert, Dembinskit, kinevezni a magyar főerők vezérévé, aki eddig csak visszavonulásaival és összeférhetetlen természetével tette magát ismertté? Miért nem tiltakozott ellene az az Aulich, aki 1849. februárjában hadosztályparancsnokként megtapasztalta Dembinski káros hadvezetését? Mindenesetre Kossuth július 31-én Görgeihez írott levele szerint a Szegeden és környékén jelenlévők közül még Perczel, Aulich és Damjanich került szóba, s Dembinski kinevezése „annál inkább szült közös megnyugvást, mert Aulich hadügyminiszter szenvedett betegsége folytán még lóra nem ülhet, Damjanich javulásban van, de szolgálattételre még nem rendelhető, Perczel oly bámulatos nyilatkozatokat teve a haditanács előtt hadvezéri függés felőli helytelen fogalmáról, hogy még a hadtest vezénylete alól is fel kelle őt menteni."161 158 A júl. 29-30-i minisztertanácsra ld. Aulich Lajos levelét Görgeihez. HL 1848-49. 41/128.. Magyar fordításban közli Böhm-Farkas-Csikány 203-204. KLÖM XV 794-798., 804-809.; E Kiss Erzsébet 83-86.; Mészáros Lázár П. 338-339.; Mészáros Lázár, 1999. 29-30.; Hunfalvy Pál 320-322.; Horváth Mihály III. 334-336.; Józef Wysocki 94.; KLI I. 106.; Kovács István, 1998. 423-425. Dembinski emlékirata (v. ö. Danzer 334-339.); Jerzy Bulharyn 198-202. (Dembinski nyomán). 159 A német nyelvű fogalmazványt magyar fordításban közli Böhm-Farkas-Csikány 203. 160 Józef Wysocki 94-95. 161 KLÖM XV 807.
