Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
KOSSUTH LAJOS FŐVEZÉRSÉGE 857 Perczel ne érzékelte volna a közhangulat megváltozását. Görgeivel kapcsolatos aggodalmait pedig Kossuth konciliáns levelei sem ellensúlyozhatták. Perczel ugyanakkor érzékelte Mészáros és Dembinski pozíciójának gyengeségét, és Kossuth magatartásából is arra következtetett, hogy a kormányzóelnök is hajlandó lesz támogatni az ő vezéri aspirációit. Mindenesetre július 28-án Kistelekről írott levelében kitört amiatt, hogy a hírlapokban „egy egyén [Görgei] magasztaltatik rovásomra, éppen az, kit büntetni kellene, és ki már harmadszor vészbe dönté a Hont, és kinek csak a Hon kedvéért megbocsátani tudok, erőszakolva emeltetik; és még botrányos inszinuációk történnek, hogy én magam neki alárendeljem." Felszólította Szemerét, „hogy a valót, az igazságot ismértesse meg a nemzettel, s ne csak ne engedje azt hazugságokba sodrani, hanem kimutatása által a valónak azt bizalomra és engedelmességre serkenteni azon egyén iránt, ki képes leend, ha valaki, e Hont megmenteni." Végül arról értesítette Szemere Bertalan miniszterelnököt, hogy „miután Szegedre érkeztemmel amúgy is legidősb hadvezér lévén ott, minden ott működő hadak feletti parancsnokság alám fog vonatni, mégis szükség, hogy az a minisztérium részéről is hivatalosan kimondassék". Majd néhány sorral odébb még megjegyezte: „Én Szegeden korlátlan hatalommal fogok fellépni, és remélem, hogy Ön elősegítend hazafiúi törekvéseimben".155 Perczel tehát fővezéri aspirációktól eltelve érkezett meg Szegedre július 29-én.15 6 Ezen a napon értesült arról, hogy július 28-án, az Arad vára főfelügyelőjévé kinevezett Damjanich tábornok letartóztatta a vár parancsnokát, Perczel Mór testvérét, Miklóst.15 7 Az önfegyelem bajnokának nehezen tekinthető Perczel ezen olyannyira felingerlődött, hogy a július 29-én este 7 órakor a kormányzónál tartott miniszter- és haditanácsra berontva, páratlanul ízléstelen jelenetet rendezett; Damjanichot főbelövéssel fenyegette, s aztán ezt az ígéretét még több tábornokra és miniszterre is kiterjesztette. Majd kijelentette, hogy „ő hadi tekintetben hadi felsőbbséget nem ismer el, senkinek fővezérségét nem fogadja el, és e részben parancsot sem fővezértől sem hadügyminisztertől nem fogad el"; így aztán a minisztertanács egyszerűen leváltotta őt a tiszai hadsereg éléről. Kossuth ezután Mészárost kezdte el kapacitálni, hogy megmarad-e lemondása mellett, vagy hajlandó folytatni a fővezérséget; mire Mészáros „lemondása melletti maradását határozottan kijelentvén, csupán azon felhívásnak engedett, miszerint a fővezénylet betöltéséig a szegedi tábor körüli fővezéri rendelkezéseket megteendi". Mészáros tehát még egy napig megtartotta névleges tisztét. Július 30-án hajnalban a minisztertanács úgy döntött, hogy a Szeged környékén egyesült csapatok parancsnokságának betöltésére Kossuth kérje fel Dembinski altábornagyot mindaddig, 155 Perczel levelét Szemeréhez közli V Waldapfel Eszter IV 253-256. 156 Perczel visszavonulására ld. a fentieken kívül HL 1848-49. 39/174., 445-446., KLÖM XV 781.; Dembinski-ir. 4. No. 238. Perczel öccsének letartóztatására ld. Serguel Nepomuk János naplóját. Kivonatosan közli Márki Sándor: Adalékok a szabadságharc történetéhez. HK 1916. 405. Teljes közlése Hermann Róbert: „Ez volt az év! Csudáknak éve!" Az 1848-1849 évi forradalom és szabadságharc dokumentumai Dobák Géza gyűjteményéből. Bp., 1994. 63. Az ügyre ld. még Perczel Miklós datálatlan levele Kossuthhoz. MOL H 2. Kossuth Miscellanen 10.; Hunfalvy Pál 321. és Csutak Kálmán: Aradi fogságom alatt írt adatok az 1848/9. évi szabadságharc, különösen az Erdély havasai ellen vezetett hadjáratról. Pest, 1868. 117-124.