Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
KOSSUTH LAJOS FŐVEZÉRSÉGE 829 De mielőtt ezt a parancsot végrehajthatták volna, a Schwechatot megszálló ellenség erős tüzelésbe kezdett; „seregeink ezt is vitézül állották s viszonozták; míg végre a jobbszárny hátulsó sorában állott Komárom megyei kaszások, egy közelökbe esett bombától rendetlen hátrálásnak eredtek, épp akkor, midőn a sereg két szél szárnyainak egy vonalba hozása végett általános visszavonulás parancsoltatott." A futást Kossuth, majd a társaságában lévő Repetzky Ferenc képviselő és kormánybiztos kivont karddal próbálták megállítani, „de ez csak pillanatra sikerült"16 , s „kiadatott a parancs", hogy a sereg a Fischán innen lévő, október 28-i állását foglalja el. Kossuth maga is Fischamendre sietett „a táborozás elrendezése végett", mert a hadközepet és a balszárnyat részint rendben látta visszavonulni, részint a vezérkar közvetlen intézkedései révén ennek rendjéről nem kételkedett.17 Ám Fischamendre érkezve „a megfutamlott Komárom megyei kaszás népnek állapodást nem ismerő serege" akkora zavart idézett elő, hogy Kossuth Pázmándy Dénesnek, a képviselőház elnökének szekerén1 8 Maria Ellenden át Regelsbrunnra (jelentésében Riegelsburg) ment vissza, „hogy a száguldó csapatokat és a tömérdek szertár szekereket a táborba visszatéríteni segítsek." Innen rendeletet küldött a főhadiszállásra, hogy ha csak Móga nem vállalja magára „a sereg rendes visszavezetésének felelősségét", Görgei vegye át a fővezérséget. Miután a komáromiak olyan gyorsan haladtak, hogy Kossuth még szekéren sem tudta utolérni őket, Hainburgig ment, nehogy ott és Pozsonyban „alaptalan rémülést" keltsenek. Hamburgban elrendelte, hogy a visszaözönlő népet feltartóztassák és rendbe szedjék19 , majd Pozsonyba utazott, és „ennek minden véletlen elleni biztosításáról" intézkedett. Kossuth a csatavesztést annak tulajdonította, hogy „a bécsiek részéről semmi közremunkálással nem találkozánk", s máris terveket kovácsolt, hogy ha „seregünk becsülettel tér meg", november l-jén annyi erőt küld a Morvaországból Balthasar Simunich altábornagy parancsnoksága alatt betört ellenséges csapatok ellen, „amennyi elég, hogy őt semmivé tegye." Mindenesetre addig nem távozik, „míg az ország ezen részének körülmény szerinti biztosítására nem intézkedtem." A jelentés további részében részint a csekély veszteségről, részint arról írt, hogy az ellenség „kétannyi erővel fáradt és rendezetlen népünket nemcsak nem bírta megverni, sőt, ahol támadott, mindenütt megfutamlani volt kénytelen, azon ármáda, mely azt, hogy tönkre nem tettük, csak kiválogatott, s még a napóleoni időkből is híres erős pozíciójának, és Bécs hallgatásának köszönheti."20 álló csapatokat az ellenség tüzérsége hatásosan lőheti, de Móga letorkollta őt. Kossuth ugyan békítőleg lépett fel, „és ismételten felvilágosítást kívánt felállításunk részleteiről és a vele kapcsolatos hátrányokról", de Görgeiből ekkor már hiányzott a lelki nyugalom, s „érdesen és kurtán" azt felelte, az intézkedések olyanok, hogy ő nem merné a következményekért magára vállalni a felelősséget. Görgey Artúr I. 215-216. 16 Pulszky Ferenc I. 446. szerint ő maga is részt vett e kísérletben. 17 Fischamenden találkozott a rendetlenül visszavonuló jobbszárny csapataival, sorai közt a Perczel Miklós vezette tolnai önkéntes nemzetőrökkel. Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból. S. a. r. Závodszky Géza. Bp., 1977. 72. 18 Sárkány Miklós: Sárkány József 1848-as honvédőrnagy feljegyzései a schwechati csatáról. Magyar Katona Szemle. 1935. III. к. 223-224. 19 Itt találkozott vele Pulszky, aki a komáromiak futása után elszakadt tőle. Pulszky Ferenc I. 447. 20 Kossuth - OHB, Pozsony, 1848. okt. 30. Közli KLÖM XIII. 312-313.
