Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
830 HERMANN ROBERT Ez volt az esemény Kossuth-féle, a nyilvánosságnak szánt interpretációja. A valóság pedig csak a dátumokban hasonlított erre a beszámolóra, hiszen a sereg csaknem általános futásáról minden levél, napló és emlékirat megemlékezik.2 1 A beszámoló érdekessége inkább az, ahogy Kossuth az egyik legkellemetlenebb háborús jelenséggel, a pánikkal szembesül. A Móga-féle fővezérség iratai meglehetősen hiányosak ebből az időszakból, azonban úgy tűnik, a Pozsonyba érkező Kossuth — érzékelve a vezérkar nem kellő intenzitású működését — maga vette kezébe az ügyek intézését. Október 31-én utasította a Köpcsénybe visszavonult Görgeit, hogy dandárával szállja meg Hamburgot és Deutschaltenburgot, „mert ez inkább kulcsa Pozsonnak, mint Köpésén, s arra is alkalmason fekszik, hogy gőzhajón élelemmel elláttathassák, és a marchfeldeni mozdulatokat is szemmel tarthatván, szükség esetében a Duna más oldalára is általtétethessék seregünk."22 Ugyanezen a napon intézkedett ágyúlőszer Pozsonyba szálításáról, utasította a Simunich elől visszavonuló Klapka György őrnagyot, hogy ne vonuljon be seregével Pozsonyba, hanem „azon pozíciót foglalja el, melyet Pozsony oltalmára, másrészről (...) az ellenség körülkerítésére a legbiztosabbnak ítél". Ugyanezen a napon ugyanis úgy intézkedett, hogy a viszszavonuló hadseregből 8000 ember és 3 üteg siessen Pozsonyba.2 3 A csapatok egy részét október 31-ről november l-re virradó éjjel Pozsonyból vasúton Bazinba szállították, a többiek l-jén indultak oda. Kossuth egyszersmind utasította a lipótvári várparancsnokságot, hogy a vár szempontjából nélkülözhető erővel, a Simunich hátában lévő Pulszky Sándor és Beniczky Lajos csapataival és a csallóközi nemzetőrséggel segítsen elzárni Simunich útját. A különítmény parancsnokává Kossuth a schwechati csata egyik hősét, a Mannswörthöt szuronyrohammal elfoglaló, s október 31-én ezredessé előléptetett Guyon Richárdot nevezte ki, s melléadta vezérkari főnökként Josef Kollmann ezredest.24 Ugyanezen a napon került sor a fővezérség rendezésére is. Móga a visszavonulás közben leesett lováról, s ezért beadta lemondását25 ; utódjául Görgeit ajánlotta. November l-jén reggel Görgei Pozsonyba érkezett, s jelentkezett az elmúlt napok megpróbáltatásai miatt betegeskedő Kossuthnál. Kossuth egyrészt beszámolt neki schwechati tapasztalatairól, az ütközet menetéről, Móga és Kollmann — Szerinte — nem egészen egyértelmű magatartásáról. Majd néhány szóban öszszefoglalta Simunich altábornagy hadtestének elfogására tett intézkedéseit, s ezt követően meglehetősen furcsa indoklással felajánlotta Görgeinek a hadsereg főparancsnokságát. Görgei először szabódott, mondván, hogy ezt a rangban idősebb bajtársai bizonnyal mellőzésként érzékelik majd. De Kossuth biztosította arról, 21 A csatára ld. Wolfgang Häusler: Das Gefecht bei Schwechat am 30. Oktober 1848. Militärhistorische Scriftenreihe. Heft 34. Wien, 1977.; Zachar Péter Krisztián: A schwechati ütközet újabb források tükrében. (In:) Kedves Gyula - Zachar József - Zachar Péter Krisztián-. 1848/49-ről százötven év távlatából. Siklósi Füzetek. Siklós, 1999. 35-60.; Az eldöntő döntetlen - a schwechati csata 1848. október 30-án. (In:) Molnár Sándor szerk.: A magyar történelem eseményei a Vay Ádám Múzeum metszetgyűjteményének tükrében. Vaja, 2000. 5-43. 22 Közli Hermann Róbert, 2001. 71. Az intézkedést Kossuth megbízásából Pulszky jelentette az OHB-nak. KLÖM XIII. 317. 23 KLÖM XIII. 318. és Klapka György, 1986. 75. 24 KLÖM XIII. 322. 25 V ö. KLÖM XIII. 324.