Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
828 HERMANN ROBERT 1848. november - az egyhetes fővezérség Kossuth 1848. október 7-én tért vissza alföldi toborzóútjáról a fővárosba, s az országgyűlés másnapi ülésén őt választotta az 1848. szeptember 15-21. között megválasztott parlamenti bizottság, az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) elnökévé. Október 18-án — egy esetleges francia és angol közvetítési ajánlat híréről értesülve — Kossuth a táborba ment, s immáron harmadik toborzóútján kb. 10.000 főnyi, többségében nemzetőrökből és frissen felállított honvédzászlóaljakból álló erővel érkezett meg a lajtai táborba. A Lajtánál megtorpanó magyar fősereg katonai és politikai okokból egyaránt késlekedett a forradalmi császárváros megsegítésével. Kétszer is átlépte a határt, de mindkét alkalommal vissza is tért a Lajta jobb partjára. A Bécs alatt álló es. kir. erők már Windisch-Grätz tábornagy főseregének beérkezése előtt túlerőben voltak, s Kossuthnak minden ékesszólását latba kellett vetnie, hogy rávegye a sereg tisztikarát a Lajta immár harmadik átlépésére. Szándékát csak október 27-én sikerült keresztülvinnie, nem utolsósorban az elővéd parancsnokának, Görgei Artúr ezredesnek a támogatásával, aki a haditanácson kijelentette: „nincs választás, előre kell menni, mert ha nem megyünk, többet vesztettünk, mint ha három csatát vesztenénk". Kossuth a támadás előtt békekövetséget küldött herceg Windisch-Grätzhez. Október 30-án a tárgyalási ajánlatokat visszautasító Windisch-Grátz csapatai Schwechatnál fölényesen visszaverték a magyar támadást.14 Ez volt Kossuth első és egyetlen olyan hadjárata és csatája, amelyben részt vett, s ezért is fontos, hogy milyen benyomások érték ennek során. A csatáról október 30-án, a friss benyomások hatása alatt küldte meg beszámolóját az OHB-nak, s noha áthatotta azt a köteles optimizmus, nyomon követhető belőle, hogy Kossuth mit és hogyan látott a csatából. A jelentés szerint a csata első szakaszában a magyar jobbszárny „erős csata után ostrommel vette be" az erősen megszállt Mannswörth falut, majd Görgei viszszaverte a Schwechat előtti parton felállított ellenséget. Ekkor azonban Móga János altábornagy, fővezér, miután a Répásy Mihály ezredes vezette balszárnyat az ellenség túlszárnyalással fenyegette, megállította az előnyomulást, s Répásynak támadást parancsolt. A balszárny erősítésére a hadközépből nagy tömegeket küldtek, ezáltal Görgei előnyomulásában „akadályozva lőn". Noha az ellenséget minden ponton visszaverték, Móga János és Kollmann József ezredes, vezérkari főnök, azt állították, hogy a túlszárnyalástól kellvén tartani, a csapatoknak a Fischa melletti állásba kell visszahúzódniuk. „Én ellenben, írja Kossuth, világosan látván, hogy az elsőbb csatarendnek helyreállítása lelkesült hadseregünket Schwechat elvételével vagy győzelemre, vagy legalább tetemes térnyeréssel egy erős védelmi pozíció elfoglalására legbiztosabban vezetheti, Görgei ezredesért küldöttem, hogy azon határozottsággal, melynek hiánya seregünk vezérlete körül hetek óta tapasztalható, a parancsnokságot által vegye."15 14 Kossuth útjára ld. Hermann Róbert, 1993. 21-33. A hadjárat részleteire ld. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29. - 1849. január 18.) (In:) Molnár András szerk.: Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849. Zalai Gyűjtemény 30. kötet. Zalaegerszeg, 1990. 151-157.; Hermann Róbert: Görgei Artúr a Lajtánál, 1848 október 7. - november 1. Történelmi Szemle, 1992/3-4. 300-308. 15 Kossuth és Móga vitájáról megemlékezik Pulszky Ferenc I. 445. is. Görgei úgy emlékszik vissza, hogy ő tanácsolta Mógának a sereg hátrább húzását, mert attól tartott, hogy a nyílt terepen
