Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
KOSSUTH LAJOS FŐVEZÉRSÉGE 827 kozott Józef Wysocki vezérőrnaggyal, a lengyel légió és a felső-magyarországi hadsereg volt parancsnokával is.1 0 A vezérkari főnökséget hol neki, hol Vetter Antal altábornagynak, hol — mint láttuk — Klapkának szánta.11 Hadtudományi tanulmányait egészen az 1860-as évek elejéig folytatta, s későbbi értékelői szerint nagyobbrészt kéziratban maradt munkáiban az elméleti művekben nem túl gazdag magyar hadtudományi irodalom kiemelkedő, noha eredeti gondolatokban természetesen nem bővelkedő darabjait tisztelhetjük.12 De az elméleti katonai képzettség még nem jelent gyakorlati katonai, s főleg hadvezéri képességeket. Ahogy Mészáros Lázár írta egyik önéletrajzi írásában: „Kossuth száműzetésében azt mondja, hogy a stratégiát és taktikát érti. Ha érti jól van, de aki magasabb reptű felfogásokkal bír, nem bizonyos még, hogy a szolgálat részleteit vagy a természeti erők kifejlesztésének határpontjait is ösmeri, ~ hogy a másnap kellékei kielégíttessenek. Ki pedig ezt nem, vagy kevéssé bírja, azon felsőbb észbeli tehetséget sem bírja, mely az alárendelt erőket magasabb s az egészet átkaroló pontról egy célra vezesse."13 Azaz: nem elég az elméleti katonai képzettség, hanem a hadsereg mindennapi szükségeiről is gondoskodni kell tudni, s meg kell tudni különböztetni a mellékest a fő céltól. Elméletileg persze Kossuth lehetett volna jó hadvezér. Hiszen 1848-49-ben a Kossuth által is említett Henryk Dembinskinél kevés elméletileg jobban képzett hadvezér volt a magyar honvédseregben, de ez nem akadályozhatta meg azt, hogy a gyakorlatban csődöt mondjon. S a Kossuthtal itthon és az emigrációban rendszeresen összevesző Perczel Mór 1848 előtt nem szerzett katonai elméleti képzettséget, mégis egyike volt a szabadságharc legsikeresebb, noha sokszor ösztönös hadvezéreinek. És Kossuth, aki fiatalkorát vármegyei tisztviselőként töltötte, kétségkívül némi, noha polgári jellegű jártasságot szerzett a hadseregellátás és általában a logisztika terén; gyakorló katonaként tehát nem feltétlenül mondott volna csődöt. Ugyanakkor Kossuth Klapkának tett megjegyzése, ti. hogy nagyon sajnálja, miszerint 1849 tavaszán nem ő vette át a fővezérséget, arra mutat, hogy már az elméleti katonai jellegű képzettség megszerzése előtt, a szabadságharc során érzett magában késztetést ennek a posztnak a betöltésére. Sőt, a dolog érdekessége, hogy 1848 őszén rövid időn keresztül gyakorlatilag ő töltötte be a fővezéri szerepet a lajtai magyar táborban. Tanulmányunkban Kossuth e fővezéri ténykedését, s későbbi fővezéri aspirációit, illetve ezek meghiúsulásának okait mutatjuk be. Sajtó alá rendezte Pordán Ildikó. Bp., 2001. 101. júl. 7-re teszi. Az általa adott órákra ld. László Kái-oly: Naplótöredék az 1849-iki menekülteket, internáltakat, különösen Kossuthot és környezetét illetőleg Törökországban és az Amerikai Egyesült Államokban, Bp., 1887. 58. Utal rá Mészáros Lázár, 1871. 58.: „egy helvéciai hadikönyv s egy lengyel szellemmel teljes ezredes Kossuth hadi eszményeiben fáklyát gyújtottak" 10 Ld. erre Mészáros Lázár 1851. jan. 18-i levelét Szemere Bertalanhoz. Közli Szemere Bertalan leveleskönyve 1849-1865. S. a. r. Albert Gábor. Balassi Kiadó. Bp., 1999. 19. 11 Wysocki vezérkari főnökségére ld. Mészáros előbb hivatkozott levelét. Vetterére ld. az 5. jegyzetben hivatkozott levelet. 12 Gyalókay Jenő: Kossuth mint hadtudományi író. Magyar Katonai Közlöny 1925. 265-274.; Markó Árpád: Adalékok a magyar katonai nyelv fejlődéstörténetéhez. VII. HK 1961/2. 731-740.; Markó Árpád: Kossuth Lajos hadtudományi munkálatai törökországi emigrációja alatt 1850-1851-ben. Doktori értekezés tézisei. H. п., 1964.; Ács Tibor, 1994. 37^49. 13 Mészáros Lázár, 1871. 101.
