Századok – 2002
Tanulmányok - Erdődy Gábor: Vezető liberális belga hírlapok a magyarországi eseményekről 1848-ban IV/789
KORABELI BELGA HÍRLAPOK A MAGYAR 48-RÓL 797 a szlávok és az illírek készülődése olyannyira fenyegető jelleget öltött, miszerint utóbbiak május 15-ében immár meg is jelölték a független délszláv királyság kikiáltásának napját.3 0 S a helyzet súlyosbodását érzékeltetve a Le Précurseur május 24-én bejelentette, hogy az elégedetlen parasztok Erdély több régiójában is fellázadtak uraikkal szemben és felkeléseket robbantottak ki.31 A Habsburg-osztrák-magyar kapcsolatok kiéleződésével egy időben a belga liberális lapok a Gazetta de Breslau drámai hangvételű közlését átvéve tájékoztattak a magyar belpolitikai fejlődést súlyosan megzavaró május 11-i incidensről. A budai főhadparancsnok, Léderer Ignác tábornok katonáinak brutális, a radikális tüntetőkkel szembeni véres fellépéséről, majd az azt követő belpolitikai válság alakulásáról részletesen beszámolva a Le Précurseur kijelenti, hogy elérkezett a döntés órája, „Magyarország a forradalom kapujában áll", s a L'Observateur szerint is „a forradalom kezdeténél vagyunk." A kritikus napok fejleményeit rekonstruálva mindkét orgánum Pest megye alispánja, a radikálisok vezéreként bemutatott Nyáry Pál aktivitását emeli ki, aki megbízói nevében Lederer tábornok azonnali leváltását és haditörvényszék elé állítását, valamint a fegyvertelen nép ellen intézett támadásban részt vett tisztek letartóztatását, illetve az érintett katonák felesketését követelte a magyar alkotmányra, ellenkező esetben pedig a forradalom azonnali kirobbantását, valamint az Ausztriától történő elszakadást helyezte kilátásba. A L' Observateur pesszimista közlése szerint „nincs már eszköz a forradalmi áradat megállítására", s a Précurseur is szinte kész tényként ír már egy radikális Nyáry-kormány küszöbön álló megalakulásáról.32 Forradalmi robbanás azonban a brüsszeli várakozásokkal ellentétben, a birodalmi fővárosban következett be. A Journal de Charleroi értékelése szerint Ausztriában „a fejét már emelni kezdő" reakciót május 15-én érzékeny csapás érte.3 3 A fellázadt népe elől menekülni kényszerülő Habsburg dinasztia innsbrucki tartózkodásáról tájékoztató Le Messager bécsi tudósítójától származó értékelése udvarellenes érzelmeit nem palástolva, különösen Zsófia szerepéről szól elítélően, és enyhén ironikus hangnemben érzékelteti a beteg V Ferdinánd tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát a kamarillával szemben.34 Az uralkodó távozása nyomán Bécsben kialakult helyzetről tájékoztatva a L' Observateur azt emeli ki, hogy a birodalmi főváros közvéleménye egyre határozottabban nyilatkozik meg, miszerint: „amennyiben a császár nem tér vissza, ideiglenes kormányt választunk, ha a kamarilla eladja az államot a szlávoknak, mi németek, német államot fogunk létrehozni." „Ez maga a forradalom"— teszi hozzá a cikkíró, aki a bécsiek álláspontjának is teret adva idézi: „A császár szakadt el tőlünk és nem mi tőle. Felülről provokált forradalomban vagyunk."35 Az elmélyülő válsághelyzet egyik meghatározó összetevőjét a belga liberális hírlapokban megjelenő tájékoztatások a szlávok és a német elem konfliktusában ragadták meg. A Journal de Charleroi május 26-i számából az olvasó arról érte-30 ,,L' Autriche" LM 1848. máj. 13. No. 134. 3. 31 „Allemagne" LP 1848. máj. 24. No. 145. 2. 32 „Allemagne" LP 1848. máj. 21. No. 142. 1., „Hongrie" LOB 1848. máj. 21. No. 142. 3. 33 „Autriche" Journal de Charleroi (a továbbiakban JCh) 1848. máj. 24. No. 62. 4. 34 „Nouvelles d' Autriche" LM 1848. jún. 8. No. 160. 3. 35 „Autriche" LOB 1848. máj. 28. No. 149. 3.
