Századok – 2002
Tanulmányok - Urbán Aladár: Bizottmány a haza védelmére; a rend és béke fenntartására IV/741
760 URBÁN ALADÁR sonlót a história nem mutat", így egy ilyen támadás nagy igazságtalanság lenne. Majd így folytatta: „Illyen minden ok nélküli megtámadását Magyarországnak a többi hatalmak sem néznék el." Ugyanakkor kijelentette, hogy véleménye szerint Jellacic-tyal „magával rövid idő alatt készen leszünk". Az optimista nyilatkozat után Pázmándy beszámolt a bizottmány tanácskozásáról, miszerint „így a mint jelenleg áll a kormány vitele, sokáig nem maradhat", mert a rendelkezésre álló idő fizikailag sem elégséges arra, hogy „a mindenfelőről jövő levelek következtébeni sok ágú intézkedések megtétessenek", sőt arra sem, hogy a leveleket átolvassák. A kései olvasó azt várná, hogy az elnök közli, miszerint megfelelően Kossuth szeptember 29-iki javaslatának — amit a képviselők is helyesléssel fogadtak — bevonták a bizottmány munkájába az államtitkárokat. Pázmándy ehelyett csak azt jelentette be, hogy tanácskoztak a kérdésről, s ha aznap nem, úgy holnap „a választmánynak eziránti véleménye a ház elibe terjesztetik, a mikor a ház szabad tetszésétől függ, azt elfogadni vagy elvetni s iránta másképen rendelkezni". Befejezésül elismeréssel szólt a főváros előző napi, a népfelkelést előkészítő lépéseiről. Megértették, hogy ha a „Martonvásárhely körül vagy a netalán másutt történendő ütközetünk elveszne", az gyászos lenne az országra, de sokkal inkább Budapestre nézve. Mostmár „a kerekek e részbe megindultak", s a 150.000 lakosú város sokat tehet. Érdekes módon az elnök arról beszélt befejezésül, hogy a választmányon, s Móga tábornok rendelkezésén múlik, hogy a város „az ellenség délbe a legnagyobb és igen nagy erőt állítson ki", — miközben Pest városának előzőnapi közgyűlése és a népgyűlés is az általános népfelkelésről határozott. Pázmándy tájékoztatója után Balogh János tette szóvá, hogy vagyonos pesti polgárok távoztak el hajóval, s szükségesnek tartotta, hogy a választmány ezt megakadályozza. Az elnök mint megánember nem értett ezzel egyet, mert félő, hogy felesleges nyugtalanságot váltana ki. De ha a ház kívánja, felszólítja erre a bizottmányt. („Nem szükséges!" —jelentették ki a képviselők.) Ezt követően Kubinyi Ferenc kért szót és kifogásolta, hogy Pest város hatósága olyan mozgósító plakátot nyomtatott, amely szerint az ellenség már Martonvásárig nyomult előre. Pázmándy közölte, hogy neki is bemutatták, s a szövegezést hibásnak tartja. Martonvásár elég közel van ahhoz, hogy mindenki tudja a valóságot. De majd Hajnik Pál (a Rendőri Hivatal vezetője) intézkedik, hogy egy „ellenkező palacat kibocsájtása" útján a lakosságot megnyugtassa. Pázmándy már be akarta fejezni az ülést, amikor közbekiáltásra megszavaztatta a statáriumról szóló előterjesztését, amit a ház elfogadott.78 A déli 12-kor befejeződött ülés végén az elnök nem utalt arra, hogy azt felfüggesztik, illetve hogy aznap még másik ülést tartanak. Ennek ellenére este 6-kor rövid ülésre került sor. Ekkor Pálffy János alelnök látta el az elnöki tisztet, aki arra hivatkozott, hogy a hadseregnek köszönetet mondó előző napi nyilatkozatban egyeseket név szerint nem említettek, holott azt megérdemelték volna. Ezért pótlólag egy ezt a mulasztást kiküszöbölő határozatot készítettek, azt fel-78 Az ülésre: Közlöny 1848 okt.4/116/589-590. A határozatokra: Népképviseleti ogy. 259-260. A kifogásolt plakát így kezdődött: „Polgártársak! Az ellenséges horvát tábor a pártütő Jellachich vezérlete alatt hadseregünk vitéz ellenállása daczára Martonvásárig nyomult előre." Hajnik Pál helyesbítő hirdetménye magyar és német nyelven jelent meg. Mindkettő a Nyomtatványok sorozatában.
