Századok – 2002

Folyóiratszemle - Jurovszkij V. Je.: Az Orosz Birodalom pénzügyi rendszerének válsága a 19. században III/720

720 FOLYÓIRATSZEMLE kritikussá vált és 1817. június 10-én elhunyt. A grófot a fia mellé temették az Alekszandro-Nyevszkij főkolostorban (Lavrában). Sztroganov rövid életútja utazásokkal, reformokkal és csatákkal telt el. Haza- és szabadságszeretete mély nyomot hagyott az orosz történeten. Voproszi Isztorii, 2000. 7. 85-103. K.J. Jurovszkij, V. Je. AZ OROSZ BIRODALOM PÉNZÜGYI RENDSZERÉNEK VÁLSÁGA A 19. SZÁZADBAN A szerző bevezetőjében rámutat, hogy neves politikusok utaltak a 19. sz. eleji Oroszországbelső eladósodottságára. M. M. Szperanszkij államtitkár szerint ez 1810-ben 577 millió rubelre rúgott. N. Sz. Mordvinov, az Államtanács egyik vezetője 1816-ban jelezte I. Sándornak, hogy a pénzügyi zűrzavar általában forradalomba torkollik. A század közepén A. M. Knyazsevics pénzügyminiszter rámutatott, hogy az árak emelkedése és az orosz valuta árfolyamesése, valamint a büdzsé ismétlődő deficitje rombolóan hat a gazdasági fejlődésre. 1895-ben Sz. Ju. Witte kiemelte, hogy az országot az előző negyven évben az ingatag pénzforgalom jellemezte. Jurovszkij utal rá, hogy — kis megszakításokkal — az egész 19. században fennállt a financiális válság. A szerző kiemeli, hogy az eddigi kutatások során nem vizsgálták a kríziseket kiváltó legfőbb okokat. Tanulmánya célja, hogy a válságok kapcsán kimutassa Oroszország európai nagyhatalmi szerepe és gazdasági „lehetőségszférája" közötti ellentmondásokat. A Nyugattól elmaradó gazdasági fejlődés nem alapozta meg a nagyhatalmi akciókat és túlterhelte a financiális rendszert. A század első felében a jobbágyrendszer, míg a másodikban a társadalmi viszonyok evolúciójának és a tulajdon újrafelosztásának lassúsága akadályozta az ökonómiai előrehaladást. Witte pl. jól látta, hogy az állam nem lehet erős, ha „gazdasági jövedelemforrása" a parasztság gyenge. Jurovszkij rámutat a fő kiadási tételekre: a hadsereg fenntartására, a pénzügyi rendszer stabilizálására, a felvett kölcsönök kamatainak fizetésére és az állami méretű (pl. a vasútépítésbe invesztált) tőkebefektetésekre. Fontos, hogy 1862-ig az országban nem volt az állami kiadásokat és bevételeket kimutató egységes számviteli rendszer, amihez hozzá kell tenni a hivatalnokok „alattvalói szubjektivizmusát". így nem csoda, hogy ellentmondó adatokkal találkozunk és csak 1902-ben jelent meg az a pénzügyminisztériumi (levéltári anyagokon alapuló) munka, amely a 19. századra valós tényeket tartalmaz. Az állami költségvetés kiadási oldala vizsgálatánál Jurovszkij joggal utal arra, hogy az nemcsak a tényleges bevételekből, hanem papírpénzkibocsátással és hitelfelvételekkel is fedezhető, amit a kutatóknak figyelembe kell venni. A 19. században az orosz birodalom kb. hetven évet háborúzott. A közbeeső időszakokban pedig vagy szomszédai támadásai kivédésére, vagy új hódításokra készült fel. A háborúk tették Európa egyik első hatalmává, miközben világossá vált a Witte meghatározása szerinti katonaállam sebezhetősége. Ahhoz, hogy területét és befolyási övezetét állandóan növelje, hatalmas haderő fenntartására kényszerült. Jurovszkij szerint azonban nemcsak a katonai kiadások nagyságát kell megvizsgálni (amit egyébként az orosz és a nyugati történészek már megtettek), hanem ezt össze lehet vetni a büdzsé lehetőségeivel és akkor kiderül, hogy ezt a tételt a költségvetés csak fedezetlen bankjegy-kibocsátással és nagymértékű kölcsönfelvételekkel „tudta biztosítani". A 19. századi financiális válságokat a kutatók a papírpénz-felesleg megjelenésével kapcsolták össze. I. Péter korában a belső forgalomban ércpénzt használtak. A megnövelt névleges értékű ezüstrubelt azonban fokozatosan kiszorította az elértéktelenedett rézérme. A folyamat következményeként dezorganizálódott az orosz gazdasági élet és drágultak az áruk. Erzsébet cárnő megkísérelte a rézpénz helyett a bankjegyek bevezetését, amit azonban a Szenátus, lázadásoktól félve, elutasított. Ezután következett III. Péter 1762. május 25-i, majd II. Katalin 1768. december 29-i rendelete, amelyek alapjaiban nem különböztek egymástól, csak az utóbbinak sikerült is a rézpénzt a forgalomban bankjegyekkel helyettesítenie, méghozzá ehhez akkor elég volt az 50%-os kincstári nemesfémfedezet. A növekvő háborús kiadások és a korabeli pénzügyi anarchia miatt azonban fokozatosan nőtt (és értéktelenedett el) a forgalomban lévő papírpénz mennyisége. A 19. sz. elejére már kb. 194 millió rubellel bonyolították le a forgalmat, a pénzpiacon viszont egy rubel már csak 78 ezüstkopeket ért. A 18. századi pénzügyi folyamatok másik következménye a külföldi kölcsönök utáni államadósság megjelenése és növekedése volt. Az első katonai célú külföldi kölcsönfelvétel II. Katalin uralkodásakor, 1769-ben történt. Az orosz hódítások, bizonyítva az ország erejét, növelték a külföldi bankárok bizalmát. Ugyanakkor a kölcsönök utáni államadósság 1801-ben már 55,6 millió rubelt tett ki. 1810-ben súlyos pénzügyi válság bontakozott ki. Az ország a korabeli há-