Századok – 2002
Közlemények - Molnár Máté: Az európai integráció szövetségi tervezetei I/57
70 MOLNÁR MÁTÉ I lyosó révén, amelyet Elzász és a Rajna-vidék alkotna, és e semleges federáció legyen az Európai Egyesült Államok magja. Ezzel egyúttal a német-francia viszonyt is javíthatónak tartotta, mivel a vitatott, vegyes etnikumú területek kikerülnének (semleges államként) a két ország bármelyikének fennhatósága alól. A legfejlettebb nyugati államoknak, mint a federáció lehetséges központi térségének kiindulópontként való tételezése szintén igen gyakori jelenség volt. Az „Európai Egyesült Államok" című folyóiratban 1875-ben napvilágra került az a nézet, amely szerint Anglia, Franciaország és Olaszország lehetne az európai federáció magterülete.3 8 Németország nyilvánvalóan az Elzász-Lotharingia miatt támadt francia-német ellentét következtében maradt ki, hiszen a konfliktus megoldása a nyugati együttműködés alapfeltétele volt. A létrehozandó európai federáció (mint szövetségi állam) felépítésével kapcsolatban számos különféle nézet létezett, de e terveket az államok egyenjogúságának és alkotmányaik alapkérdésekben való homogenitásának túlsúlya jellemzi. A belga Cornelius de Boom szerint (aki 1864-ben és 1867-ben két könyvet publikált az európai federáció kérdéséről) az Európai Egyesült Államokat 58, egyenként hozzávetőleg 5 millió lakossal rendelkező államnak kellene alkotnia, ami azt jelentené, hogy a nagyobb országokat (például Franciaországot) részekre osztanák fel.39 Jules Ferry — a Francia Köztársaság későbbi elnöke — is azt hangsúlyozta 1868-as javaslatában, hogy az európai federációban a hegemón hatalom kialakulásának megelőzésére erőegyensúlyt kell létrehozni. Az államformáknak és a federációt alkotó államok fejlettségi szintjének mindenképpen hasonlóaknak kell lenniük.40 Az Európai Egyesült Államok, mint federatív egység híveinek egyik irányzata szükségesnek tartotta, hogy a szövetségi államnak alkotmányos monarchiák és köztársaságok egyaránt tagjai lehessenek. Az államformák kérdésében tehát bizonyos szintú heterogenitást feltételeztek e nézet hívei (a despotikus rendszerek befogadását ők is elutasították). Charles Fauvety — aki a Nemzetközi Béke- és Szabadság Ligán belül kisebbségi nézetet képviselt — lehetségesnek tartotta az alkotmányos monarchiák és köztársaságok együttélését, és úgy vélte, hogy az Európai Egyesült Államok megteremtését nem kezdhetik el a legfejlettebb országok, monarchiák (például Anglia) kihagyásával. Arra is hivatkozott, hogy a népeknek joguk van saját hagyományaik folytatására, tehát az alkotmányos monarchia megtartására is.4 1 A Liga tagságának többsége azonban az európai államok köztársasággá alakítását, tehát az államformák homogenitását támogatta. Az Európai Egyesült Államoknak, mint európai szövetségi államnak a felépítésére vonatkozóan a francia Charles Lemonnier fejtette ki a legmarkánsabb álláspontot (többek között egy 1875-ben tartott előadásában): az államok közötti viszonylatban érvényesíteni kell az egyének közötti szabályokat (ez nyilvánvalóan Kant felfogásának hatása), és a szövetségi államnak egy nemzetállamhoz hasonlóan kell szerveződnie. Létre kell hozni a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói 38 EUE: 1875. 44. sz. 39 Van der Linden: 667. 40 Gullo: 50. 41 Van der Linden: 906-907.
