Századok – 2002

Kisebb cikkek - Botlik Richárd: 1526. október 19. (Adalékok Sárffy Ferenc győri várparancsnok jelentéséhez) III/669

672 KISEBB CIKKEK niek Emma fordításának alapját képező Pray: Annales c. művének Sárffyt idéző másolata közt van némi különbség. Ez pedig nemcsak a latin nyelv használatá­nak eltérő jellegében — amely egyértel­műen a pallérozott 18. századi szerző ja­vára dőlne el —, hanem a szöveg értel­mezésében is megmutatkozik. Az első eltérés a jelentés azon részén tapasztalható, mikor Czettrich a király holttestét felismerve felkiáltott: „hoc est regiae Ma iestatis, Domini mei semper gra­tiosissimi certissimum corpus, flexisque gembus, cum lacrimis osculatus esi."11 Bartoniek Emma a következőképpen for­dította: „Ez itten a király őfelsége, az én mindig legkegyelmesebb uram holtteste, ez egészen bizonyos! [— kiáltott Czettrich — B. R.] s térdre borulva, sírva megcsó­kolta."12 Az Acta Tomiciana-ban található, 1526-os részleges másolat ugyanezt tar­talmazta, de nem tett említést arról, hogy a királyi kamarás érzelmei úgy nyilvánul­tak volna meg, hogy Czettrich megcsó­kolta a több hetes királyi holttest jobb lábát („dextrum pedem"), amely elsőként került elő a friss sírdomb („sepulturam novam") alól: „hoc est regiae Maiestatis, domini mei semper gratiosissimi certissi­mum corpusV'13 A másolatok közt meglévő második eltérés sem jelentős, ennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül a jelentés értel­mezésekor. „Re cognita corpus effodimus, caput primum, et ora abluimus: pulcher-11 Pray: Annales i. m. V 121-122. 12 Bartoniek: i. m. 146. 13 „Multa denique corpora diutinus versantes, regium corpus inter illa non reperimus, non longae sub quodam portu quandam sepulturam novam vi­dimus et quasi divino instinctu humatum corpus Maiestatis suae regie cognovimus. Accurimus omnes, ante omnes alios Cietricz unquibus suis ter­ram cepit fodere, nos quoque similiter primum a parte pedum aperta sepultura dextrum pedem ho­minis sepulti Cietricz arripuit, aqua duorum pileo-rime per ea signa, quae regia Maiestas in dentibus ferebat, se esse indicavit."14 A mondat magyar nyelven — Bartoniek alapján — ekképpen hangzik: „Minthogy így felismertük [ti. II. Lajos holttestét; B. R.], kiástuk a testet, először a fejét, aztán arcát lemostuk, és egész pontosan felis­mertük azokról a jegyekről, melyek őfel­sége fogain voltak."1 5 Míg az Acta Tomi­ciana gyűjteményben a következő olvas­ható: ,fiffodimus caput primum et ora abluimus pulcherrime, per ea signa, quae regia Maiestas in dentibus gerebat, se esse indicavit. "16 A két másolat láthatóan eltér mind tartalmilag, mind szerkezettanilag, de nem ezek a tényezők okozták ennek a szövegrészletnek haloványabb fordítá­sát. Szöveghűbb fordításban a mondat ol­vasata: „Kiástuk először a fejet, és lemos­tuk annak legszebb részeit [ti. az arcát], a jegyeket, melyeket király őfelsége a fo­gain viselt, [s amely] őt híressé tette [ti. őfelsége fogazatának sajátosságaiból ki­derült, hogy ő az]." Salamon Henrik II. Lajos holttesté­nek felismerése kapcsán jutott arra a kö­vetkeztetésre, hogy a jegyeknek közis­merteknek kellett lenniük, ha Sárfjy leve­lében egyszerűen csak utal rájuk, anélkül hogy közelebbről jellemezné őket; továbbá igen jellegzetesek, ha a tetemvizsgáló ka­marás [ti. Czettrich — B. R.] éppen csak ezekről ismerte meg kétséget kizáróan a királyi hullát,"17 Salamon szerint II. Lajos retrognathia superior volt, és az ebből adódó „vézna, fejletlen, infantilis, besüppedt felső rum diligentissime lavit, signumque, quod Maiestas regia in dextro pede habebat, deprehendit exclama­vitque voce magna: „hoc est regiae Maiestatis, do­mini mei semper gratiosissimi certissimum corpus!" AT VIII. CXCI. 228. 14 Pray: Annales i. m. V 122. 15 Baiioniek: im. 146. 16 AT. VIII. CXCI. 228. 17 Salamon Henrik: Adalékok a magyar fogászat történetéhez. Fogorvosok Lapja, III. évf. 1941. április 25. 3. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom