Századok – 2002
Kisebb cikkek - Botlik Richárd: 1526. október 19. (Adalékok Sárffy Ferenc győri várparancsnok jelentéséhez) III/669
672 KISEBB CIKKEK niek Emma fordításának alapját képező Pray: Annales c. művének Sárffyt idéző másolata közt van némi különbség. Ez pedig nemcsak a latin nyelv használatának eltérő jellegében — amely egyértelműen a pallérozott 18. századi szerző javára dőlne el —, hanem a szöveg értelmezésében is megmutatkozik. Az első eltérés a jelentés azon részén tapasztalható, mikor Czettrich a király holttestét felismerve felkiáltott: „hoc est regiae Ma iestatis, Domini mei semper gratiosissimi certissimum corpus, flexisque gembus, cum lacrimis osculatus esi."11 Bartoniek Emma a következőképpen fordította: „Ez itten a király őfelsége, az én mindig legkegyelmesebb uram holtteste, ez egészen bizonyos! [— kiáltott Czettrich — B. R.] s térdre borulva, sírva megcsókolta."12 Az Acta Tomiciana-ban található, 1526-os részleges másolat ugyanezt tartalmazta, de nem tett említést arról, hogy a királyi kamarás érzelmei úgy nyilvánultak volna meg, hogy Czettrich megcsókolta a több hetes királyi holttest jobb lábát („dextrum pedem"), amely elsőként került elő a friss sírdomb („sepulturam novam") alól: „hoc est regiae Maiestatis, domini mei semper gratiosissimi certissimum corpusV'13 A másolatok közt meglévő második eltérés sem jelentős, ennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül a jelentés értelmezésekor. „Re cognita corpus effodimus, caput primum, et ora abluimus: pulcher-11 Pray: Annales i. m. V 121-122. 12 Bartoniek: i. m. 146. 13 „Multa denique corpora diutinus versantes, regium corpus inter illa non reperimus, non longae sub quodam portu quandam sepulturam novam vidimus et quasi divino instinctu humatum corpus Maiestatis suae regie cognovimus. Accurimus omnes, ante omnes alios Cietricz unquibus suis terram cepit fodere, nos quoque similiter primum a parte pedum aperta sepultura dextrum pedem hominis sepulti Cietricz arripuit, aqua duorum pileo-rime per ea signa, quae regia Maiestas in dentibus ferebat, se esse indicavit."14 A mondat magyar nyelven — Bartoniek alapján — ekképpen hangzik: „Minthogy így felismertük [ti. II. Lajos holttestét; B. R.], kiástuk a testet, először a fejét, aztán arcát lemostuk, és egész pontosan felismertük azokról a jegyekről, melyek őfelsége fogain voltak."1 5 Míg az Acta Tomiciana gyűjteményben a következő olvasható: ,fiffodimus caput primum et ora abluimus pulcherrime, per ea signa, quae regia Maiestas in dentibus gerebat, se esse indicavit. "16 A két másolat láthatóan eltér mind tartalmilag, mind szerkezettanilag, de nem ezek a tényezők okozták ennek a szövegrészletnek haloványabb fordítását. Szöveghűbb fordításban a mondat olvasata: „Kiástuk először a fejet, és lemostuk annak legszebb részeit [ti. az arcát], a jegyeket, melyeket király őfelsége a fogain viselt, [s amely] őt híressé tette [ti. őfelsége fogazatának sajátosságaiból kiderült, hogy ő az]." Salamon Henrik II. Lajos holttestének felismerése kapcsán jutott arra a következtetésre, hogy a jegyeknek közismerteknek kellett lenniük, ha Sárfjy levelében egyszerűen csak utal rájuk, anélkül hogy közelebbről jellemezné őket; továbbá igen jellegzetesek, ha a tetemvizsgáló kamarás [ti. Czettrich — B. R.] éppen csak ezekről ismerte meg kétséget kizáróan a királyi hullát,"17 Salamon szerint II. Lajos retrognathia superior volt, és az ebből adódó „vézna, fejletlen, infantilis, besüppedt felső rum diligentissime lavit, signumque, quod Maiestas regia in dextro pede habebat, deprehendit exclamavitque voce magna: „hoc est regiae Maiestatis, domini mei semper gratiosissimi certissimum corpus!" AT VIII. CXCI. 228. 14 Pray: Annales i. m. V 122. 15 Baiioniek: im. 146. 16 AT. VIII. CXCI. 228. 17 Salamon Henrik: Adalékok a magyar fogászat történetéhez. Fogorvosok Lapja, III. évf. 1941. április 25. 3. 1.
