Századok – 2002
Kisebb cikkek - Botlik Richárd: 1526. október 19. (Adalékok Sárffy Ferenc győri várparancsnok jelentéséhez) III/669
KISEBB CIKKEK 673 állcsontján és fogsorán ismerte fel Czettrich kamaiús a királyi tetemet."1 8 A két másolat közti harmadik — egyben utolsó, jelentős — eltérés a királyi holttest romlatlan, ép voltának megfogalmazásában rejlik. „Absit adulatio, et Reverendissima Dominatio vestra credere dignetur, nunquam vidi corpus exangue hominis tarn incorruptum, tamque non fastidiosum, et minus terribile. Nulla enim corporis Maiestatis suae pars corruptum, vel foeclitatem aliquam habuit, пес minimum vulnerum, etiam in quantitate aciei acris, praeterquam exiguum in labiis."ld Bartoniek Emma—ezúttal szöveghű — fordítása alapján magyarul a következők olvashatók: „Nem akarok hízelegni, de főtisztelendő uraságod [ti. a jelentés címzettje, Brodarics István — B. R.] kegyeskedjék elhinni nekem, hogy sohasem láttam emberi holttestet, mely enynyire épen megmaradt volna, ennyire ne lett volna undorító és ijesztő. Mert nem volt a felség testének legkisebb része sem feloszlóban, s nem volt rajta semmiféle seb, még egy tűszúrásnyi sem, csak egy egészen kicsike az ajkán."20 Az Acta Tomiciana-ban található másolat tárgyalt részének első tagmondata még egyezik Pray Annales c. művének fentebb említett idézetével, a második tagmondat azonban eltér attól: , Absit. adulatio et Rma. Dtio. vra. credere dignetur, nunquam vidi corpus exangue hominis tani incorruptum tamque non fastidiosum et minus terribile, nulla enim corpus suae Mtis. Pars coruptionem aut foeditatem aliquam habebat, пес minimum vulneris etiam praeter unum exiguum in quantitate unius 18 A retrognathia oka lehetett phylogenezis, csökevényes fogazat (például nem 32, hanem esetleg 28 vagy 26 fogból álló állkapocs). Uo. 6. 1. 19 Pray: Annales i. m. V 122. 20 Bartoniek: i. m. 146. 21 AT. Vm. CXCI. 228. 22 Sajnálatosan éppen a mohácsi csata 400. évfordulóján megjelent tanulmány: Neusiedler Jenő: aurei."2 í Sárfíy Ferenc jelentéséről készült ezen utóbbi másolat tehát nem szólt arról, hogy II. Lajos ajkán találtak volna az agnoszkáló bizottság tagjai szúrt sebet. Ellenben a holttesten „nem volt semmiféle seb, kivéve egyetlen kicsinyt, egy arany nagyságban." E másolat alapján azonban lehetetlen azonosítani Lajosnak azt a testrészét, ahol —- a dokumentum értelmezése szerint — a nem tűszúrásnyi, hanem jóval nagyobb felületű — jóllehet nem halált okozó — sérülés bekövetkezhetett. Már a tanulmány elején utaltam arra, hogy a magyar közgondolkodás részéről — valószínűleg a dátumfeloldás hibája nyomán — elteijedtek a Sárfíy-féle jelentést kritizáló nézetek.2 2 A modern világ emberének szemével azonban sosem szabad vizsgálni ilyen messzeségbe visszanyúló dokumentumot. így semmi rendkívülit nem lehet abban a momentumban találni, mikor az agnoszkáló bizottság vezetője, Czettrich Ulrik királyi kamarás — bál' Sárfíy szerint a királyi holttest nem undorító, nem ijesztő, és rendkívül ép állagú, mégis — II. Lajost a hulla fogainak jellegzetes vonásairól azonosította. Sárfíy egyrészt a körülmények okozta kiváló konzerválás előtt tisztelgett ily módon, másfelől pedig a szokásos udvariassági szabályokat sem kívánta áthágni. Ha azonban Sárfíy Ferenc jelentésének részletei sem győznének meg valakit, ez esetben segítségül hívható a már királlyá koronázott János (1526-1540) Krzysztof Sydlowiecki, lengyel kancellárhoz írott levele,2 3 melyben az új uralkodó megerősítette az agnoszkáló bizottság Mohács — Miként halt meg II. Lajos király? Zrínyi, Nagykanizsa 1926., vagy például újabban—Szerémi György hiteltelenségét is túlszárnyaló — Kolozsvári G. Endre: Lajos király három halála és négy temetése. Móra, Budapest 1989. c. monográfia. 23 „Iohannes dei gratia Rex Hungáriáé etc. Spectabilis et Magnifice nobis sincere dilectae. Proximis diebus cum Optimates et Proceres huius regni nostri
