Századok – 2002

Kisebb cikkek - Botlik Richárd: 1526. október 19. (Adalékok Sárffy Ferenc győri várparancsnok jelentéséhez) III/669

KISEBB CIKKEK 671 Luca ünnepe csütörtöki napra esett 1526-ban. Bartoniek azt viszont figyelmen kívül hagyta, hogy az Olaszországban Santa Lu­ciának, a latin nyelvben szintén Luciának nevezett szent nem azonos a latinban 'Luca'-nak becézett Lukáccsal, és semmi­féle kapcsolatban nem állt a magyar nyelv Lucájával. Sárffy láthatóan konkretizálta, hogy kire gondolt 'Luca' kapcsán, neve­zetesen: evangélista. Ha a magyarban Lu­cának hívott szent nevét akarta volna kel­tezésként megjeleníteni, nemcsak a 'Lucia', hanem — utalva a 4. században vértanúhalált halt szent szimbólumára — a 'virgo' — tehát szűz —jelzőt is használta volna. A történészek, a történelmi szakírók többsége nem esett bele a dátumfeloldás eme csapdájába. Bartoniek kortársa, Gya­lókay Jenő A mohácsi csata c. tanulmá­nyában helyesen október 19-ére datálta Sárffy jelentését, Nemeskürty István már idézett vitaindító monográfiájában szin­tén pontosan valószínűsítette a győri vár­kapitány keltezését, s e szerzőkhöz ha­sonlóan Barta Gábor, Peijés Géza, majd Kiss Béla egyaránt október közepére tet­ték II. Lajos agnoszkálásának lehetséges időpontját.8 Az agnoszkáló bizottság minden va­lószínűség szerint október közepén való­ban végezhetett a királyi holttest felku­tatásával. II. Lajos testét Székesfehérvár­ra vitte Sárfiy és Czettrich, majd a város­ból visszatértek Győrbe, ahonnan Sárfiy 8 Gyalókay Jenő: A mohácsi csata. In. Mohácsi emlékkönyv 1526. Szerk. Lukinich Imre. Királyi Ma­gyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1926. 252. Vö. Nemeskürty. i.m. 26-27., továbbá Barta Gábor: A Sztambulba vezető út (1526-1528). Magvető, Buda­pest 1983.32-38. oldalak, Perjés Géza: Mohács. Mag­vető, Budapest 1979.438-439. Kiss Béla: Vízbe fúlt, vagy megölték? 450 éves kérdések válaszra várnak. Mohács, 1978. 11. 9 „Serenissima princeps etc. Quamvis signifi-cavit iam nobis Maiestas vestra per suum nuntium casum et interitum Serenissimi coniugis sui et ne­potis nostri desiderantissimi [ti. П. Lajos, Zsigmond 1526. október 19-i dátummal ellátott je­lentését Czettrich kézbesítette Pozsonyba a kancellár, Brodarics részére. A jelentés­sel minden olyan — korábban született — híresztelést tisztázni lehetett, melyek a legkülönfélébb módozatokban szóltak II. Lajos haláláról: néhányan megesküd­tek rá, hogy látták Lajost még a csatát követő napokban is, ismét mások szerint a csatában bátran harcolt, és a harcmezőn esett el, megint mások azt terjesztették, hogy a magyar főurak egy csoportja orvul meggyilkolta, de voltak olyan híradások is, melyek egy konkrét személy, Szapolyai János keze nyomát vélték a gyilkosságban felfedezni. Ezeket a különféle híradásokat félreérthetetlenül cáfolta Sárffy Ferenc je­lentése. Az agnoszkáló bizottság vezető­jének, Czettrich Ulrik királyi kamarás­nak, a szerencsétlenség szemtanújának a király holttestének megtalálásáig, és a je­lentés részleteinek ismertetéséig senki sem hitt. I. Zsigmond (1506-1548) lengyel király, II. Lajos nagybátyja Habsburg Má­riának, Lajos özvegyének írott levelében például kimondottan valótlannak tartotta Czettrich szóbeli beszámolójának részle­teit,9 s ez okból kifolyólag a lengyel udvar is felállított egy agnoszkáló bizottságot, Mikolaj Nipszycz követ vezetésével, aki viszont már csupán János koronázására érkezett meg Székesfehérvárra.10 Ami magának a jelentésnek a tartal­mát illeti, az Acta Tomiciana gyűjtemény korabeli, részleges másolata és a Barto-unokaöccse], tarnen quia post adventum hic nostrum non cessant varii rumores de illius Maiestatis vita et quidem in dies magis invalescere, et, ut audimus, Maiestas vestra mittere dignata est Czetrzicz ad eum locum, in quo eius Maiestatem lapsam et ex­tinctam referebat, perquisitum, an eius relatio vera esset ne [kiemelés a szerzőtől В. R.], quod alii cons­tanter id negarent; mittimus hunc nuntium [Id. Nipszycz] ad invisendam Maiestatem vestram simul ас ut de iis, quae istic aguntur, certiores reddamur." AT VIII. CLXXVI. 215. 10 AT. VIII. ССП. 258-259., uo. CCVI. 262-263., AT IX. XXII. 21-22., uo. XXIII. 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom