Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
666 SZILI SÁNDOR A 16. sz. vége - 17. sz. folyamán Oroszországban öt különböző koncepció született Észak-Ázsia meghódításáról. Közülük egy-egy kül-, illetve belpolitikai célokat szolgált, hivatalos, illetve hivatalos jellegű állásfoglalás volt (követutasítások; „Új évkönyv"). A szibériai egyházmegye tekintélyét megerősíteni kívánó ábrázolás a providencializmus szellemében fogant („Jeszipov-évkönyv"). Partikuláris érdeket fejezett ki a szolvicsegodszkajai kereskedőház nézőpontja („Sztroganov-évkönyv"). A szociális konfliktusok idealisztikus megoldásának vágya tükröződött a néphagyomány reflexiójában („Jermak elfoglalta Szibériát"). Az említett koncepciók közül három a történeti irodalom részeként keletkezett csaknem azonos idősávban („Új évkönyv" - 1630 körül; „Jeszipov-évkönyv" - 1636; „Sztroganov-évkönyv" - 1630/40-es évek). A jelenség magyarázata két okra vezethető vissza. Egyrészt a történeti emlékezés paradigmaváltására, azaz a narratív műfajok fontosságának előtérbe kerülésére, másrészt Szibéria megnövekedett gazdasági-politikai súlyának felismerésére, amit a hatalmas országrész irányításának önálló kormányszékbe szervezése (1637) jelez. A három évkönyv együttesen, de nem egyenlő mértékben alkotta azt a fundamentumot, amelyre az észak-ázsiai konkvisztát bemutató kompilációk az elkövetkező évtizedekben támaszkodtak. A helytörténeti jellegű ismeretanyagban gazdag, ideologikus „Jeszipov-évkönyv", illetve a Romanov-ház érdekeit kifejező félhivatalos „Új évkönyv" vált a téma feldolgozásának mértékadó kútfőjévé. A bennük kifejtett két ellentétes szemlélet kezdetben párhuzamosan gyakorolt befolyást az évkönyv-irodalomra, majd az 1680/90-es években szinkretikus egységbe olvadt a moszkvai, valamint a tobolszki egyházi és világi hivatalnokok keze alatt („mérlegkönyv"; „szibériai gyűjteményes évkönyv"). A „Sztroganov-évkönyv" hatása csekély maradt. Nem került bele a kódexmásolási munkálatok fő áramlatába. Koncepcióformáló erőre tett szert viszont az a kétféle látásmód, melyet a történetíráson kívüli tényezők inspiráltak. A Követi Kormányszék doktrínája a moszkvai udvari évkönyvkészítés műhelyén keresztül éreztette hatását az „Új évkönyv"-típusú krónikarészletekben. A folklór színes epizódokkal gazdagította a Jermak-irodalmat, különösen az államigazgatástól és az egyháztól független kezdeményezésre született elbeszélésekben („Kunguri évkönyv"; „Szibériai állam új földjeinek leírása"). Külföldön az Urálontúl meghódításának nem hivatalos forrásokból származó „apokrif' változatai terjedtek (Massa, Reutenfels,190 Krizanic, Witsen, Berge, Ides 191 ).19 2 A 17. sz. folyamán - 18. sz. elején a tradicionális társadalom és a középkorias műveltség válságának elmélyülésével megváltozott a múlt megörökítésének szociokulturális funkciója Oroszországban. A történetírásnak többé nem azt a sze-190 Jacob Reutenfels „De rebus Moschovitis" c. kompilációja 1680-ban jelent meg Padovában. A kurlandi nemes 1670-1672 között két évet töltött Moszkvában. Szerinte egy „haramia" hódította meg Szibériát maroknyi fegyveres élén, hogy kegyelmet nyerjen. In: Alekszejev M. P: i. m. 383-388. 191 Evert Isbrand Ides dán alattvaló az orosz udvar megbízásából Kínában járt (1692-1695). Útinaplójának Szibériára vonatkozó egyes részleteit németül 1696-ban, latinul 1697-ben publikálták. A teljes szöveget 1704-ben Witsen adta ki hollandul, saját szerkesztésében. In: Andrejev A. I: Ocserki. Vip. 1. 83.; Ides az uráli szájhagyományra támaszkodva kommentálta Jermak és a Sztroganovok kapcsolatát. Sorait Gerhard Friedrich Müller tejességgel cáfolta. In: Miller G. E: Isztorija Szibiri. t. 1. 214. 192 Preobrazsenszkij A. A: U isztokov narodnoj isztoriograficseszkoj tragyicii v oszvescsenyii problemi priszojegyinyenyija Szibiri к Rosszii. In: Problemi isztorii obscsesztvennoj miszli i isztoriografii. Moszkva, 1976. 384.