Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
SZIBÉRIA A KORA ÚJKORI OROSZ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 667 repet tulajdonították, hogy dinasztikus és korporativ érdekeket legitimálva befolyásolja a kollektív emlékezést, hanem az individualizált irodalmi tevékenység193 egyik formájaként fogták föl. Megjelentek az „auktorok" jegyezte művek. Szemjon Remezov erkölcsi intelmeket csomagolt Jermak hőstettének elbeszélésébe, Alekszej Mankijev hazája dicsőséges történetét írta meg. A megváltozott társadalmi igények és a nyugati kulturális hatás eredőjeként kialakuló újfajta „isztorija" még nem tekintette feladatának a viselt dolgok tudományos igényű rekonstruálását. Mintának a 16. századi humanista történetfelfogást választotta, amelybe a megkésett recepció miatt a korai felvilágosodás egyes elemei vegyültek.19 4 A szerzők továbbra is prekoncepciók alapján dolgoztak attól függően, hogy miben látták mesterségük és a konkrét munka célját. (E szemlélet meghaladásának első — sikertelen — kísérlete Vaszilij Tatyiscsev nevéhez fűződik.) Noha Jermak kalandjának színhelyei csak Kucsum kánságát és függő részeit foglalták magukban (az Irtis és az Ob vízgyűjtő területét) az atamán mégis úgy élt a köztudatban és úgy került be az auktorizált irodalmi történetírásba mint az Uráltól az Ohotszki-tengerig húzódó végtelen vadon meghódítója. Ennek módszertani (a kompilációk készítési technikájából adódó függés a rendelkezésre álló forrásoktól) és szemantikai (a földrajzi fogalom jelentéstartalmának folyamatos bővülése) okokon kívüli magyarázata is van. A tárgykörben született egyetlen elbeszélő mű sem rendelkezett olyan explicit és szuggesztív koncepcióval mint a „Jeszipov-évkönyv", mely a krisztianizációt tette vezérfonalává. A Gondviselés Jermakot választotta a misszió beteljesítésére. A küldetés eredményessége — mint befejezett tény — kizárta, hogy az egyház újabb „hősöket" emeljen be a normatizált történeti emlékezetbe. A kormányzat politikai kérdésnek, a helyi bürokrácia a hivatalvezetői érdemek megörökítése eszközének tekintette az évkönyvírást. Ez az attitűd nem engedett teret a jelentőségükben Jermakéhoz mérhető tetteket végrehajtott többi plebejus származású konkvisztádor (mint Pjotr Beketov, Jakutszk megalapítója, vagy Jerofej Habarov az Amur-vidék meghódítója) számára. A kéziratos „convolutus"-okban195 Jermak lebilincselő történetéhez az urálontúli helyőrségek alapításáról szóló száraz évkönyv-bejegyzések csatlakoztak azt a hamis benyomást keltve korabeli olvasókjukban, hogy egész Szibéria megszerzése az atamán érdeme. A „Jeszipov-évkönyv" és az „Új évkönyv" koncepcionális közelítése azzal a szándékkal indult, hogy Észak-Ázsia elfoglalása beilleszthető legyen az orosz tematikával bővített világtörténetekbe („specifikus összetételű" kronográfiák). A Szibéria tatár kánság szétzúzása egy sorba került a kazanyi és az asztrahanyi mohamedán államalakulat fölszámolásával (Fjodor Gribojedov). Kazany és Aszt-193 A 17. századi orosz vallásos műveltség és középkorias világi kultúra bomlási folyamatának belső mozgatórugóiról lásd Zsivov V M.: Religioznaja reforma i ingyividualnoje nacsalo v russzkoj lityerature XVII v. In: Iz isztorii russzkoj kulturi. t. Ш. (XVII - nacsalo XVIII veka). Moszkva, 2000. 460-485. 194 Pesties Sz. L.: i. m. 45., 49-51., 83-84.; Robinszon A. Ny.: Isztoriografija szlavjanszkovo vozrozsgyenyija i Paiszij Hilendarszkij (Voproszi lityeraturno-isztoricseszkoj tyipologii). Dokladi szovjetszkoj gyelegacii na V mezsdunarodnom szjezgye szlavisztov (Szofija, szentyjabr 1963.). Moszkva, 1963. 19-23., 28-29., 57., 71., 138-139. 195 A „convolutus" több kódex szövege egy kötésben, vagy különféle témájú és műfajú írások összefűzött gyűjteménye. In: Rnyigovegyenyije. Enciklopegyicseszkij szlovar. Moszkva, 1982. 284.
