Századok – 2002

Közlemények - Molnár Máté: Az európai integráció szövetségi tervezetei I/57

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ SZÖVETSÉGI TERVEZETEI 67 manifesztálására. A döntések érdekegyeztetés útján születnek, nincs kivételezett, kitüntetett helyzetű tagállam. A szövetségi állam tehát viszonylag erősen koncentrálja a politikai hatalmat, de mindezt a tagállamok hatékony közreműködésével, és azok érdekeinek a lehető maximális integrálásával, a közös jólét növelésének céljával teszi. II. 2. Konfederáció és federáció Az európai államszövetségre vonatkozó tervezetekben az európai egységet általában konfederációnak vagy federációnak nevezik e tervek megalkotói. Elképzeléseik közös lényege az, hogy a szövetkező államok szuverenitásának nagyobb részét fenn akarják tartani, és az esetek többségében a belpolitikai, belső alkotmányos rendet érintetlenül hagyják. Külpolitikai szempontból a status quo-1 tekintik kiindulópontnak és a reális erőviszonyok figyelembe vételével szeretnék a szövetséget megvalósítani. Mindezeknek a tervezetekre vonatkozóan két fontos következménye van: az egyik az, hogy a szövetség így heterogén politikai berendezkedésű államok konglomerátuma lenne; a másik az, hogy ennek következtében a szövetség elvileg bármikor létrehozható, rövid idő (néhány hónap, vagy egy-két év) alatt is, a potenciális szövetségesek politikai szándékaitól függően. E tervezetek közül a legkorábbiak és leghíresebbek közé tartozik IV Henrik (1589-1610) francia király és minisztere, Sully Nagy Terve a Keresztény Köztársaságról, az örök béke megteremtése céljával Európában. A terv Sully Emlékirataiban került megfogalmazásra és az volt a mozgatórugója francia részről, hogy megtörjék a Habsburg-ház hatalmát és keresztes hadjáratot indítsanak a törökök ellen. Ügy tűnik, hogy a tervet Erzsébet angol királynő is támogatta. Tizenöt európai állam szövetségét szerették volna létrehozni, az adott politikai erőviszonyok alapján, egy 60 fős senatus és egy legfelsőbb bíróság felállításával. A szövetséget így hat öröklődő monarchia (Franciaország, Spanyolország, Anglia, Svédország, Oroszország, Lombardia), öt választó állam (Német birodalom, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Pápai Állam), három köztársaság (Velence, Németalföld, Svájc) és egy itáliai államokból álló ország alkotta volna.26 Ugyancsak a tartós európai béke megvalósításának szándéka és a háborúk nemzetközi jogi szabályozásának kísérlete ösztönözte a neves németalföldi politikai gondolkodó, Hugo Grotius (1583-1645, eredeti nevén Huig der Groot) írásait, amelyekben az európai államok szorosabb együttműködési lehetőségeit kereste. 1609-ben megjelent könyvében (Mare liberum) a tengeri hajózás és kereskedelem szabadságának elveit fejtette ki (ugyanebben az évben vívta ki Hollandia a függetlenségét Spanyolországgal szemben), 1625-ben a háború és a béke jogáról (De iure belli ac pacis) szóló könyvében pedig a modern népjogok alapjait fektette le. Javaslatot tett egy európai kongresszus felállítására, a háborúk kiküszöbölésére pedig be akarta vezetni a nemzetközi döntőbíráskodás rendszerét.27 26 Fried, A.H.: Handbuch der Friedensbewegung. I-II.k. Berlin, Wien, Leipzig, 1911-1913, Reichenbach/ Verl. der „Friedens-Warte": Il.k.: 13. 27

U.o.: 16-17.