Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
SZIBÉRIA A KORA ÚJKORI OROSZ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 661 számkivetése idején rendszeresen vendégeskedett a Remezov-famíliánál, „asztrológusnak" és Jövendőmondónak" nevezte a sztrelec századost.15 9 Szemjon Remezov prémadó-beszedéssel kezdte karrierjét, földmérőként és városépítőként folytatta, térképrajzolóként fejezte be. Közben freskókat és ikonokat is festett. Erdemei elismeréseként 1712-ben tobolszki nemesi rangot kapott. Szenvedélyesen szerette szülőföldjét. A megbízatásaival együttjáró gyakori utazgatások során néprajzi ismereteket, helytörténeti adatokat gyűjtött. Szolgálati célú traktátusai mellett ismertek irodalmi próbálkozásai, elsősorban az ún. „Remezovévkönyv". A „Remezov-évkönyvet" (Remezovszkaja letopisz) 1734-ben Gerhard Friedrich Müller megvásárolta a szentpétervári akadémiai könyvtár számára.160 Ettől kezdve egy sorban tartották számon az ún. „szibériai évkönyvekkel". A szerző illusztrációival díszített manuscriptum eredeti címe „Szibéria története" (Isztorija Szibirszkaja), de lapjai közé egy másik szöveg fragmentumait is beragasztották, mely a „Kunguri évkönyv" (Letopisz Szibirszkaja kratkaja Kungurszkaja) elnevezést viseli. Alekszandr Andrejev szerint a „Remezov-évkönyv" 1696/97 körül, a betoldás 1730-34 között keletkezett.16 1 Jelena Gyergacsova-Szkop bizonyos értelemben a Remezovok „családi" vállalkozásnak tekintette a krónikát, s összeállítását 1689/90 elé datálta, amit Leonyid Goldenberg megcáfolt.162 Ruszlán Szkrinnyikov arra a következtetésre jutott, hogy a szövegek egyazon személy szellemi termékei, bár a kézírások eltérőek. Az 1703-as, Kungurba vezető szolgálati útja alkalmával Szemjon Remezov birtokába jutott egy helyi keletkezésű évkönyv, mely a kozákok szibériai hadjáratával kapcsolatos eseményeket az uráli folklór szellemében tárgyalta. „Szibéria története" nagy vonalakban már készen állt, amikor szerzője a kunguri lelet hatása alá került. Előbb interpolációkkal kiegészítette, majd a „Kunguri évkönyvből" származó egész bekezdéseket illesztett a szövegébe. Ekkor került bele a másik cím is. Az alkotás elhúzódó, bonyolult folyamatának időkereteit Szkrinnyikov az 1690-es évek és az 1710-es évek közé helyezte.16 3 történeti, politikaelméleti, teológiai, grammatikai munkákat írt. Alekszej Mihajlovics cár halála után, 1677-ben Hildebrand von Horn dán diplomata közbenjárásának köszönhetően távozhatott Moszkvából. Vilnában telepedett le, ahol elkészítette „História de Sibiria" c. művét. A latin nyelvű kézirat egyik példányát Jan Sobieski lengyel királynak (1680), a másikat „kiszabadítójának" adresszálta (1681). A szöveg eljutott Nicolaas Witsenhez is, aki részleteket közölt belőle. In: Alekszejev M. E: i. m. 445-448., 552-555., 565-566.; Krizanic „Szibéria története" a 19. századig ismeretlen maradt az orosz kutatók előtt. Interpretációjában a Jermak-expedíció eseményei összecsengenek a „Remezov-" és a „Kunguri-évkönyv" folklorisztikus epizódjaival. Egyedülálló a IV Ivánhoz eljuttatott kozák üzenet parafrázisa: „ha a cár megbocsátja elkövetett bűneiket és megküldi a szükséges segítséget, akkor egy új országot szereznek neki". (História de Sibiria. In: Szibir v XVII veke. Szerk.: A. [A.] Tyitov. Moszkva, 1890. 122., 167.) 159 Goldenberg L. A.: Szemjon Uljanovics Remezov - szibirszkij kartograf i geograf (1642- poszle 1720). Moszkva, 1965. 7-30.; Uő.: Izograf zemli szibirszkoj. Zsizny i trudi Szemjona Remezova. Magadan, 1990. 398.; Gyergacsova-Szkop J. I.: Iz isztorii lityeraturi Urala i Szibiri. 5-15. 160 Miller G. F.: Isztorija Szibiri. t. I. 189. 161 Andrejev A. /.: Ocserki. Vip. 1. 255., 258. 162 Gyergacsova-Szkop J. /.: Iz isztorii lityeraturi Urala i Szibiri. 18., 21-27.; Goldenberg L. A:. i. m. 16-17., 119-120. 163 Szkrinnyikov R. G.: Szibirszkaja ekszpegyicija Jermaka. 71-74.
