Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
662 SZILI SÁNDOR A „Remezov-évkönyvet" műfaji szempontból Jelena Gyergacsova-Szkop vizsgálta. Felhívta a figyelmet a kompozíció eklektikus jellegére: az első rész a Szibériai Kánság elfoglalásának kronologikus előadása az eseményeket kísérő csodák és égi jelek bemutatásával, míg a második a tett dicsőítése bibliai és hagiografikus párhuzamokkal.16 4 Remezov morális és filozófiai tanulságokat fogalmazott meg, Jermakot mintegy példaként állította a hatalmat gyakorlók elé.16 5 Gyergacsova-Szkop érvei szerint a „Remezov-évkönyv" nem történetírói alkotás, hanem sajátos keveréke a hagiográfiának, illetve a mondai elemekkel átszőtt, évkönyvszerű formában előadott történelmi elbeszélésnek.16 6 Remezov bizonyos kritikával kezelte ugyan forrásait, de nem hivatkozott rájuk a lapszéleken (mint pl. a — többek közt — kútfőként használt „Szinopszis"), és arrá sem törekedett, hogy kifejezésre juttassa saját álláspontját az események értékelésével kapcsolatban, miként azt Vaszilij Tatyiscsev tette az „Orosz történelem" (Isztorija Rosszijszkaja) alapszövegéhez fűzött megjegyzéseiben.167 Szemjon Remezov teljesítménye valóban avíttnak tűnik, ha a korabeli orosz (különösen, ha az európai) történetírás általános színvonalához hasonlítjuk. Remezov autodidakta literátus volt, a birodalom perifériáján élt, ahol az egyház sokkal egyöntetűbben uralta a kultúrát. Jelena Romodanovszkaja kutatásai azt igazolták, hogy a 17. századi Szibériában közkézen forgó művek sorában — a liturgikus és teológiai témájú könyvek után — a hagiográfiák alkották a legnagyobb csoportot.16 8 A szentek életéről szóló írások, melyek középpontjában az ember mint idealizált hős állt, a belletrisztika szerepét is betöltötték.16 9 A „szibériai gyűjteményes évkönyv" nariskini redakciója (1694), a tomszki típusa (1707), az „akadémiai szerkesztése" (18. sz. közepe) egyaránt „történelemnek" („Isztorija о Szibirsztyej zemli")170 nevezi Jeszipov alkotását. A „Remezov-évkönyv" keletkezésének idején orosz Szibéria „történelme" csak a szájhagyomány és a „Jeszipov-évkönyv" formájában létezett. Szemjon Remezov éppen e két forrástípus elegyítésének módszerével kísérletezett, hogy írásba foglalja személyes üzenetét: a múlt arra int, hogy a barbárság csak összefogással, a keresztényi hitelvek gyakorlásával győzhető le egy olyan vezető irányítása alatt, aki igényli és hallgat a bölcs tanácsokra.17 1 A „Remezov-évkönyv" szerzői címe („Szibéria története") arra enged következtetni, hogy alkotója az erkölcsi nevelésben látta a historikus . művek feladatát. Remezov nem volt „tudós" történetíró, sem a szó mai, sem a 17-18. századi értelmében, de alkotása a „történeti" irodalom része, annak is szánta, és a kortársai is így fogták fel. Ennek alapján joggal tekinthetjük őt „történetírónak" is. Szemjon Remezov az orosz kultúra szekularizálásának idején, a régi és az új éra határmezsgyéjén élt. Ruszlán Szkrinnyikov véleménye szerint a lázas alkotói útkeresésének és világnézeti fejlődésének jele, hogy a kezdetben tisztán ha-164 Gyergacsova-Szkop J. I.: Iz isztorii lityeraturi Urala i Szibiri. 33., 35-36. 165 Uo. 39-41. 166 Uo. 29-33. 167 Uo. 34., 85. 168 Romodanovszkaja J. K.\ Russzkaja lityeratura v Szibiri. 15-17. 169 Uo. 17. 170 PSZRL. t. 36. cs. 1. 231., 301., 356. 171 Szibirszkija letopiszi. 362-366.
