Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
656 SZILI SÁNDOR kapcsolatotban állt Fjodor Alekszejevics cár (1676-1682) környezetével.125 A „Latuhini fokozatok könyve" Szibéria meghódítására vonatkozó fejezete több forrásmunkából táplálkozott. Ezek sorában találjuk az „Új évkönyv", a „Jeszipov-évkönyv", az „1652-es gyűjteményes évkönyv" szövegét, valamint — Alekszandr Lavrentyjev véleménye szerint — a „Szibériai állam új földjeinek leírása" című elbeszélést.12 6 A „Szibériai állam új földjeinek leírása arról, hogy mely időben és milyen módon jutottak az orosz államnak, és milyen e föld fekvése" c. munka megszületését Alekszandr Andrejev 1686-ra datálta, a szerzőséget pedig a Követi Kormányszék egyik vezető beosztású hivatalnokának, Nyikifor Venyjukovnak tulajdonította, aki egy Kínában járt küldöttség tagjaként 1686/87-ben keresztülutazott Szibérián.12 7 A szöveg számos olyan epizódot tartalmaz, mely az uráli és a szibériai folklórból származik. Az egyik ilyen történet szerint Sztroganov, a gazdag „muzsik" halálosan megrémült a birtokára váratlanul betoppant kozákoktól, és vagyonát féltve rávette őket, hogy vonuljanak inkább a Szibériai Kánság ellen: „És te Jermak atamán, a társaiddal állj a nagy uralkodó szolgálatára... Ioann Vasziljevics jóságos, látva szolgálatod megbocsátja vétkedet, neked és társaidnak elengedi bűnötök".12 8 Venyjukov műve szinte ismeretlen maradt az orosz közönség előtt, ám annál nagyobb népszerűségre tett szert a nyugat-európaiak körében. Holland fordítását Nicolaas Witsen már 1692-ben közölte könyvének első kiadásában12 9 , a Moszkvában élő külföldiek pedig Ernst Gottlieb von Berge német nyelvű kéziratában (1695/98) olvashatták. 130 A Jermak személyéhez kapcsolódó néphagyomány helyi színfoltokkal gazdagodott Oroszország tengermelléki területein is. Innen, Pomorjéből indult a legtöbb áttelepülő az Urál-hegység ázsiai oldalára a 17. század folyamán. Egy szolvicsegodszkajai évkönyv szerint Makszim Sztroganov azért hívta birtokára az atamánt, hogy igénybe vegye segítségét a családon belüli torzsalkodásokban.13 1 A Pinyega folyó vidékéről (arhangelszki terület) származik a korszakból ismert egyetlen kódex, melyet paraszti közegben forgattak.13 2 Egyebek mellett tartalmaz egy Szibéria meghódításáról szóló rövid elbeszélést is. Fabulája szerint az egykori útonállók hőstettük árán elnyerték a cár kegyét és bocsánatát.13 3 125 Lavrentyjev A. V.-. i. m. 132. 126 Uo. 140.; Alekszandr Lavrentyjev állítása szerint a „Szibériai állam új földjeinek leírása" c. mû nem keletkezhetett 1686-ban, amint azt Alekszandr Andrejev (és nyomában általában a szakirodalom) véli, így a szerző személye sem lehet Nyikifor Venyjukov. 127 Andrejev A. L: Ocserki. Vip. 1. 69. 128 Szibirszkija letopiszi. 369. 129 A földrajzi érdeklődésű tudós amszterdami polgármester, Nicolaas Witsen (1641-1717) „Noord en Oost Tartaryen" c. művének átdolgozott második (1705), illetve harmadik (1785) kiadásából kimaradt az 1692-es megjelenés első része, amely bevezetést nyújtott a kötetben szereplő országok történelmébe. A Szibéria meghódítására vonatkozó elbeszélések azonban az 1785-ös kiadásban is helyet kaptak. In: Andrejev A. I.: Ocserki. Vip. 1. 71., 82., 88. o.; Zinner E. P: Szibir v izvesztyijah zapadnojevropejszkih putyesesztvennyikov i ucsonih XVIII veka. 1968. 10-23., 33. 130 Andrejev A. I.\ Ocserki. Vip. 1. 71.; Alekszejev M. P.: i. m. XIII.. 131 A „Letopiszec sztarih let" vonatkozó sorait idézi Romodanovszkaja Je. К.: Sztroganovi i Jermak. In: Isztorija SZSZSZR. 1976/3. 131. 132 Szolodkin Ja. G.\ i. m. 143. 133 Kopanyev A. /.: Pinyezsszkij letopiszec XVII v. In: Rukopisznoje naszlegyije Drevnyej Ruszi. (Po matyerialam Puskinszkovo doma). Leningrád, 1972. 79-80.
