Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
SZIBÉRIA A KORA ÚJKORI OROSZ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 655 Lavrentyjev textológiai vizsgálódásai szerint az „Új évkönyv" és az „1652-es gyűjteményes évkönyv" szibériai vonatkozású részei ugyanarra a protográfra vezethetők vissza, amit az utóbbi őrzött meg teljesebben.11 6 Közel állnak a „Rumjancev-évkönyv" alapváltozatához a „Mazurin-évkönyv" (1683 körül) azon sorai, melyek megörökítik Jermak győzelmét.11 7 A 17. sz. végi gyűjteményes évkönyvek összeállítása során a pátriárkái kancelláriában azt a módszert követték, hogy előbb egy teijedelmes kresztomátiaszerű szerkesztményt készítettek, amit később az eszmei mondanivalónak alárendelve tendenciózusan lerövidítettek. A „Mazurin-évkönyv" ezt a végső munkafázist tükrözi.11 8 A külföldön nyomtatott könyvek szervezett beszerzése a 17. sz. közepén kezdődött Oroszországban. A technikai lebonyolítást a Követi Kormányszékre bízták. Az ügynökök főként Lwow és Lublin standjain vásároltak. Elsősorban latinul írt művek, de lengyel, cseh, holland, német, svéd, és olasz nyelvű kiadványok is kerültek a külügyi hivatal könyvtárába. A válogatás szempontja az volt, hogy a moszkvai kormány folyamatos képet nyeljen az ország határontúli megítéléséről.119 Az orosz uralkodók közül elsőként Alekszej Mihajlovicsban merült föl az igény arra, hogy nyugat-európai színvonalú történeti összefoglalást készíttessen hazája és dinasztiája múltjáról. 1657-ben elrendelte az ún „Feljegyzések Kormányszéke" megszervezését, melyet személyes kancelláriájának felügyelete alá helyezett. A „történeti hivatal" vezetői hozzáférhettek a külügyi és más egyéb államigazgatási iratokon kívül a cári család magánarchívumához is.12 0 A kezdeményezés hamar kudarcba fulladt a szakértelem hiánya, a másolók elégtelen létszáma, és az intézmények érdektelensége miatt. Fjodor Gribojedov, a Hadügyi Kormányszék egyik osztályvezetője (gyjak) megpróbált változtatni ezen a helyzeten.121 Az 1660-as évek végére önszorgalomból elkészítette a „Fokozatok könyve" folytatását, amelyben a Rurik- és a Romanov-ház kontinuitása mellett érvelt.12 2 Szibéria meghódításának témájáról azonban nem akadt elbeszélő forrása, ezért csak az ismert tény megállapításra szorítkozott: IV Ivan birodalma Kazannyal, Asztrahannyal, és Szibériával gyarapodott.123 A „Latuhini fokozatok könyve" (Latuhinszkaja sztyepennaja knyiga) az 1670-es évek végén keletkezett a Volga partján álló zsoltovodszki Makarij-kolostorban Nyizsnyij-Novgorod közelében. Egyike a korabeli orosz történelmi összefoglalásoknak. Gribojedov alkotásával szemben, amit az uralkodó kegyesen magához vett, Tyihon archimandrita kompilációja széles körben ismertté vált a kortársak előtt.12 4 A mű népszerűségében az is szerepet játszhatott, hogy a szerző szoros 116 Lavrentyjev A. V.: i. m. 123-124. 117 PSZRL. t. 31. Letopiszci poszlednyej csetvertyi XVII v. Moszkva, 1968. 142. 118 Szolodkin Ja. G.: i. m. 116.. 119 Baklanova Ny. A:. Russzkij csitatyel XVII veka. In: Drevnyerusszkaja lityeratura i jejo szvjazi sz novim vremenyem. Moszkva, 1967. 173. 120 Pesties Sz. L.: Russzkaja isztoriografija XVIII veka. cs. 1. Leningrád. 1961. 54-56. 121 Rubinstejn Ny. L.: Russzkaja isztoriografija. Moszkva, 1941. 4(Mtö. 122 Gribojedov F. A.: Isztorija о carjah i velikih knyjazjah zemli russzkoj. In: Pamjatnyiki drevnyej piszmennosztyi. t. CXXI. Szankt-Petyerburg, 1896. XIII. 123 Uo. 24-25. 124 Muravjova L. L.: О szpiszkah Latuhinszkoj sztyepennoj knyigi. In: Arheograficseszkij jezsegodnyik za 1964. Moszkva, 1965. 85.
