Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
SZIBÉRIA A KORA ÚJKORI OROSZ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 651 fogva megvénült és a napsugártól soha föl nem olvadó jég van, járhatatlan hely, az embeílának ismeretlen."8 5 A fenti leírásból kiderül, hogy az a territórium, amit a szerzetes Jermak hódításának tekintett, az Ob vízgyűjtő területére korlátozódott, a Jenyiszej folyó partvidékére már nem terjedt ki. Szibéria sajátosságai — „terra incognita" jellege, óriási távolságai, közigazgatási autonómiája, Tobolszk kvázifőváros-státusa, a nagybirtokos nemesi réteg és a jobbágyság hiánya, az együttélés és etnikai keveredés a bennszülöttekkel, a Kínába vezető tranzitút jelentősége, a prémkereskedelem fontossága — nem maradtak hatás nélkül az áttelepülő szláv lakosság mentalitására. Hamarosan megjelentek a regionalizmus gondolatának első csírái, melyek a 17. sz. harmadik évtizedében valósággal szárba szöktek. 1621-ben a szibériai egyházmegye érsekség rangjára emelkedett és saját vértanúkat kapott. 1636-ban a moszkvai zsinat jóváhagyta, hogy Jermak és kozákjainak emlékét országos tisztelet övezze miként a keresztény hit többi mártírjáét. 1637-ben a kormány létrehozta az önálló Szibériai Kormányszéket. A Tobolszkban élő lokálpatrióták úgy tekintettek „országukra" (carsztvo, sztrana) mint egy különleges entitásra a moszkvai birodalom keretein belül.86 A helyi évkönyvírás ilyen körülmények között született. A „Jeszipov-évkönyv" kulturális jelentősége a regionális öntudat kifejlődése szempontjából abban rejlett, hogy nem az összorosz történelmet, hanem az önálló Szibéria múltját választotta témájául.8 7 A „Jeszipov-évkönyv" a szubkontinensen kívül az Urálban lett igazán népszerű.8 8 Északról, a Tengermellékről (Pomorje) elszármazott tehetős parasztok, a Sztroganovok karrierje a XVI. sz. közepétől meredeken ívelt fölfelé köszönhetően az Urál európai lábánál működtetett sófőző telepeik jövedelmezőségének.89 A „zavaros időszak" alatt és után jelentős összegekkel támogatták a trónt.9 0 Vaszilij Sujszkij cár 1610-ben kivételes megtiszteltetésben részesítette őket. Elrendelte, hogy megszólításukkor — a bojárokhoz hasonlóan — az apai nevüket is használni kell („imenyitie ljugyi"). Alekszej Mihajlovics Törvénykönyve (1649) megerősítette a család különleges státusát: becsületük megsértését a leggazdagabb kereskedők 85 Uo. 43-46. 86 Romodanovszkaja Je. К.: Russzkaja lityeratura v Szibiri. 82-83 87 Uo. 94. 88 Gyergacsova-Szkop Je. /.: Iz isztorii lityeraturi Urala i Szibiri. 138. 89 Vvegyenszkij A. A.: Dom Sztroganovih v XVI-XVII w. Moszkva, 1962. 15-52. 90 Giles Fletcher angol követ 1588/89-ben fordult meg Fjodor Ivanovics cár udvarában. Az útja során szerzett benyomásait „Of the Russe Common Wealth" címen publikálta 1591-ben. Néhány elszórt megjegyzésben kitért Szibéria meghódítására és gazdasági jelentőségére. A Sztroganovokról ezt írta: „azt mondják, hogy évente mintegy 23 ezer rubelt fizettek a cárnak, amiért engedélyezte nekik, hogy néhány helyőrséget tartsanak és kereskedjenek a hozzájuk közel fekvő szibériai határszélen. A cár elégedett volt adójukkal mindaddig, ameddig nem szereztek maguknak földet Szibériában... „; Az Ob folyam vidékének orosz uralom alá kerüléséről szóló első összefüggő beszámoló a nyugat-európai publicisztikában Isaac Massa (1587-1635) holland kereskedő (utóbb követ) nevéhez fűződik. Az 1612-ben Amszterdamban megjelent „Beschryvinghe van der Samoyeden Landt in Tartarien" c. művét a 17. sz. folyamán lefordítottak latin, német, francia, és angol nyelvre. Felhasználta Nicolaas Witsen is. Massa 1601-1609 között Moszkvában élt. Értesüléseit udvaroncoktól valamint kereskedőktől kapta. Elbeszélése szerint Szibéria elfoglalása a Sztroganovok és Borisz Godunov szoros együttműködésének gyümölcse volt. In: Alekszejev M. P: i. m. 200-203., 243-263.
