Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
650 SZILI SÁNDOR irodalomban, különösen a tatárok elleni küzdelmet ábrázoló elbeszélésekben.)80 Jeszipov hangsúlyozza, hogy az Úr egyszerű embereket választott a hitetlen cárra mérendő csapás eszközéül. A tárgyalás az isteni akarat végrehajtásának részletes leírása. Jermak hadjáratának előzményei nincsenek összefugésben az atamán magasztos missziójával, ezért teljességgel kimaradtak a szövegből.8 1 A cselekmény kezdete a kozákok átkelése az Urálon, folytatása a portya eseményének leírása, tetőpontja Jermak veszte, megoldása Kucsum halála. A befejezés tudósít a keresztény hit elterjedéséről: templomok építéséről, az első szibériai érsek, Kiprian tevékenységéről, a „Jermak-kozákok halottaskönyvének" összeállításáról. A „függelék" közli a Szinogyik szerkesztett változatát. Az egyes epizódokat a szerző moralizáló megjegyzései kísérik. Jermak és társainak ábrázolása elszakad a valóságtól. Tetteik egyetlen egyszer sem váltják ki a szerzetes rosszallását, míg ellenfeleiket negatív vagy pozitív jelzővel egyaránt illetheti attól függően, hogy fellépésük az adott konkrét szituációban hátráltatja, avagy segíti a küldetés beteljesülését.8 2 A művet átható providencializmus tendenciózus, az orosz hódítás predesztináltságának és jogszerűségének igazolását szolgálja.8 3 Jeszipov fontosnak találta, hogy munkája elején beavassa olvasóját a „Szibéria" szó jelentésébe, amiről egy „tatár" évkönyvben olvasott, illetve a helybéli mohamedánoktól hallott: „Mamet megölte a kazanyi cárt... Szibériai föld belsejébe ment és várat épített magának az Irtis folyónál, és elnevezte Szibirnek, ami azt jelenti, hogy székes... Attól kezdve az egész országot Szibirként emlegették. A szibériai városokat, mindegyiket, kinézetük és fekvésük és [ősi] nevük szerint hívják, de együttesen Szibériának mondják, amint a Római országot is Itáliának nevezik egy bizonyos Italáról, ki a nyugati országokat uralta, miként azt egy latin krónika tanúsítja".8 4 Jeszipov földrajzilag és néprajzilag pontosan körülhatárolta, hogy mit ért „Szibéria országon", melyet Isten akarata és a kozákok fegyvere az orosz cár jogara alá juttatott: „Ez a Szibéria ország tehát északra, nagy távolságra van Oroszországtól, a székes fővárostól, Moszkvától, mintegy kétezer popriscsére [1 popristye = 1 verszta = 1,066 km - Sz.S.]. Ezen országokat, Orosz és Szibériai földet, mint egy városfal, a nagyon magas Kőhegy határolja. Némely csúcsa a fellegekbe vész... Az első folyót, mely Szibériai földre ér, Túrának hívják.... az embereket voguloknak, akik saját nyelvükön beszélnek és idolokat tisztelnek... A Tura folyó... a Tobolba ömlik, a Tobol folyó... az Irtisbe... az pedig egy hatalmas folyóba, amit Obnak neveznek. E folyók környékén sokféle pogány él: tatárok, kolmükök, mungálok, a Tarka Horda, és osztyákok, szamojédok... Az osztyákok ruhája halból van, a szamojédeké rénszarvasból. Az osztyákok kutyákon utaznak, a szamojédek rénszarvason. A hatalmas Ob folyó a Mangazejai öbölbe torkollik, az öböl pedig kéttéválva északnak, egyenesen az óceán tengerbe folyik. E torkolatokban ősidőktől 80 Uo. 102. 81 Uo. 80. 82 Uo. 85-86. 83 Uo. 84-85. 84 PSZRL. t. 36. es. 1. 47.
