Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
SZIBÉRIA A KORA ÚJKORI OROSZ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 645 említése. A „Piszkarjov-évkönyv" szerint az atamán cári parancsra cselekedett. A szoloveckiji és a kazanyi évkönyv nem foglal állást ebben a kérdésben, de a szövegkörnyezet mindkettőben inkább önálló kozák kezdeményezést sejtet. *** A 17. sz. harmadik és negyedik évtizede a polgárháborús pusztítások utáni politikai, gazdasági, és szociális stabilizáció korszaka Oroszországban. Lényegében egybeesett az első Romanov cár, Mihail Fjodorovics uralkodásával (1613-1645).55 Az új dinasztia vezetése alatt átrendeződő hatalmi elit politikai és ideológiai konszolidálódásának folyamata visszatükröződött Szibéria meghódításának interpretációiban is. A 17. sz. második negyedében három olyan koncepció született, mely hosszú időre meghatározta a művelt társadalmi rétegek történettudatát ebben a kérdésben. A szibériai egyházmegye 1621-ben érsekség rangjára emelkedett. Első főpásztora, Kiprian élvezte a trón bizalmát, amit akkor vívott ki, amikor a svédek fogságában (1611/13) sem árulta el hazáját.5 6 Filaret pátriárka, a cár atyja elégedett lehetett Kiprian tobolszki működésével, mert az érsek 1624-ben megkapta a krutyici (Moszkva), később az egyházi hierarchiában második méltóságnak számító novgorodi metropolita címet.5 7 Kiprian azzal a megbízatással érkezett Tobolszkba, hogy megszilárdítsa a szibériai eparchia helyzetét.5 8 Az urálontúli pasztorális és hittérítő tevékenység mély válságot élt át a telepesek és az alsópapság szabados életmódja miatt.5 9 Az érsek legelső intézkedései közé tartozott a Jermak személyéhez fűződő helybéli legendák összegyűjtése. A szláv bevándorlók körében hősként tisztelt atamán nimbuszának vallási célú kisajátítása jó szolgálatott tehetett az egyház megrendült tekintélyének helyreállításában. Kiprian kezdeményezésére tobolszki szerzetesek írásba foglalták az expedíció még élő veteránjainak tanúságtételeit, majd 1622-ben összeállították a. „Jermak-kozákok halottaskönyvét" (Szinogyik Jermakovim kazakam), mely a Szibériai Kánság elleni rajtaütésben elesett harcosok neveit és haláluk körülményeit tartalmazta. Ettől kezdve minden évben megemlékeztek az atamánról és bajtársairól azon a szertartáson, melyet a vértanúságot szenvedett keresztény mártírok tiszteletére celebráltak az Urálon túli országrész közigazgatási központjának székesegyházában. A „Jermak-kozákok halottaskönyve" novgorodi mintára készült liturgikus célra.6 0 Nem narratív mű, mégis van hagiográfíai jellege. A kozákok negatív meg-55 A Mihail Fjodorovics korában lezajlott konszolidációs folyamat egyes aspektusainak magyar nyelvű áttekintését lásd Gebei Sándor. A Romanov-uralom konszolidációjának néhány problémája. In: Századok. 1980/1. 53-58. 56 Kiprian a megszállt novgorodi területek és a moszkvai állam újraegyesítését szorgalmazta. In: Bahrusin Sz. V: Naucsnie trudi. t. III. es. 1. 18.0. 57 PSZRL. t. 36. es. 1. Moszkva, 1987. 147. 58 Dvoreckaja Ny. A.: Oficialnaja i folklornaja ocenka pohoda Jermaka v XVII v. In: TODRL. t. XIV Moszkva - Leningrád, 1958. 330-331. 59 Miller G. F.: Isztorija Szibiri. t. II. Moszkva - Leningrád, 1941. 68-73. 60 A novgorodi halottaskönyvek (szinogyikok) jellemző sajátossága a történelmi események iránti megkülönböztetett figyelem, amivel mintegy „megindokolják" a megemlékezés jogosságát az
