Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
644 SZILI SÁNDOR A Szoloveckij kolostor falai között, de különösen Novgorodban nem tápláltak pozitív érzelmeket IV Ivánnal és utódával szemben.4 ® Ha a krónikás ismerte is a „hivatalos" álláspontot, nem volt oka rá, hogy engedelmesen kövesse. Egy 1610-es években írt rövid évkönyv, melynek szerzője kazanyi szolgáló nemes lehetett, hasonlóképp ábrázolta a történteket: „A 7094. (1585/86 - Sz.S.) esztendőben Jermak Tyimofejevics atamán Kazanyból útrakelt a Volgán és a Káma folyón át Szibéria földjére. A Kámáról... a Tagil folyóra evezett, a Tagilról pedig kijutott a Túrára. A 7096. (1587/88 - Sz.S.) esztendőben... a szibériai cárt, Kucsjumot és a cárnét és a cárevicseket elfogta [és elküldte] Moszkvába a cárhoz."4 9 Az 1620-1640-es években keletkezett az ún. „Piszkarjov-évkönyv",5 0 Készítője ismeretlen. Alkotóelemei sorában elkülöníthető egy — 1613 eleje és 1615 között született — szövegrész, amely moszkvai illetőségű személy visszaemlékezésein alapszik, és az 1530-as évek végétől 1615-ig lezajlott eseményeket tartalmazza.5 1 Az elbeszélő feltehetően az építkezéseket felügyelő kormányszék szolgálatában állt.5 2 A Jermak-expedícióról szóló beszámolója később kiegészült két további szibériai vonatkozású bejegyzéssel, melyeket a „Piszkarjov-évkönyv" öszszeállítója tematikus egységbe foglalt: „A 7093. (1584/85 - Sz.S.) esztendőben Fjodor Ivanovics, az istenfélő cár és egész Oroszföld nagyfejedelme kozák atamánokat, Jermakot és társait, sok kozákkal Szibéria földjére küldi harcolni. És ők odamentek, Szibériát meghódították, és városait elfoglalták.... sok szibériai herceget, és a cárevicset is, foglyul ejtették, és az uralkodó elé vezették. Az uralkodó, a cár busásan megjutalmazza őket és kifaggatja Szibéria földjéről, és odaküldi vajdáit... hogy berendezzék Szibéria földjét: városokat építsenek, szántókat teremtsenek, és mindent megszervezzenek...És 125-ben (1616/1617 - Sz.S.) a kozákok megleltek egy másik földet: Altiny-cárét. Követei jártak Moszkvában a cárnál. Aztán rátaláltak a Kínai Császárságra.53 A 129. (1620/21- Sz.S.) esztendőben Mihail cár Szibériába küldte Kipriant, a hutinyi archimandritát, első püspöknek".5 4 A 16. sz. utolsó két évtizedéből és a 17. sz. első negyedéből származó évkönyv-részletek közös vonása a „hivatalos" állásponthoz képest Jermak nevének 48 Az opricsnyina miatt tiltakozó Filipp metropolita elleni koncepciós perhez az egyházfő „anyakolostora" (Szoloveckij) szerzeteseinek meghurcolása révén csikartak ki terhelő vallomásokat 1567-ben. A IV Iván parancsára meggyilkolt Filipp földi maradványait a Romanovok trónrakerülésétől kezdve a Szoloveckij kolostorban őrizték, amíg Nyikon pátriárka 1652-ben Moszkvába nem hozatta. IV Iván 1570 telén vérfürdőt rendezett Novgorodban. (Szkrinnyikov R. G.: Carsztvo tyerrora. 324-326., 339., 362., 372-374.; Uő.: Isztorija Rosszijszkaja. 438-439.) 49 Isztorija SZSZSZR. 1968/4. 128-129. (A forrást közli Vagyim Koreckij.) 50 A keletkezés idejéről kifejtett eltérő véleményeket összefoglalja Szolodkin Ja. G.\ i. m. 58., 64. 51 Piszkaijovszkij letopiszec. In: Matyeriali po isztorii SZSZSZR. t. II. Dokumenti po isztorii XV-XVII w. Moszkva, 1955. 13.; Más vélemény szerint az eredeti alkotásnak tekinthető szöveg a 16. sz. közepe - 17. sz. eleje közötti időszakot fogja át, a két szibériai vonatkozású bejegyzés (1616/17-ből és 1620/21-ből) pedig nem utólagos hozzáírás, hanem az eredeti szöveg része. In: Szolodkin Ja. G.: i. m. 62-63., 67. 52 Piszkaijovszkij letopiszec. 13-14.; Megerősíti Szolodkin Ja. G.\ i. m. 67. 53 A tobolszki vajda utasítására útnak indult kozákok 1618-ban érték el a kínai határt. In: Matyeriali po isztorii SZSZSZR. t. П. 166. o. 54 Piszkaijovszkij letopiszec. 88.; PSZRL. t. 34. Moszkva, 1987. 195.
