Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
642 SZILI SÁNDOR cárja és nagyfejedelme, Ivan Vasziljevics volgai kozákokat küldött, és a volgai kozákok a szibériai Kocsjum cárt legyőzték, Szibériából elűzték, Szibirt bevették, Kocsjum cár fivérét, Mametkul cárevicset élve elfogták, és uralkodónkhoz, Fjodor Ivanovics cár és nagyfejedelemhez vezették, s most uralkodónkat szolgálja. Ma Szibirben az uralkodó hadvezérei és [szolgáló] emberei élnek. Szibéria földjéről sok adó érkezik uralkodónkhoz: cobolyok, feketerókák, és más egyéb drága állatok.... az uralkodó erődöket csináltatott Szibéria földjén, O-Szibirben és Új-Szibirben, a tyjumenyi földvár helyén. Az Obon, az Irtis torkolatánál álló erődöt is az uralkodó emberei emelték. Azokban az erődökben ülnek, s mind e földekről behajtják az adót az uralkodó javára".36 A Szibéria birtoklására formált „ősi" jog gyökereit az instrukció a III. Ivánkorabeli hadjáratokig vezeti vissza, s mintegy nyomatékosítja a rivális nyugati szomszéd előtt, hogy Oroszország pozíciói megingathatatlanok a keleti végeken. A „szibériai motívum" 1584—1600 között folyamatosan, de mind kevesebb gyakorisággal szerepelt a Német-római Birodalommal, a lengyel-litván állammal, Svédországgal, Perzsiával, és utóbb Angliával folytatott diplomáciai érintkezésben.3 7 Ennek során a moszkvai kormányzat törekvése mindvégig arra irányult, hogy elfogadtassa az észak-ázsiai területgyarapodás tényét, hangsúlyozza az állami kezdeményezés dominanciáját, demonstrálja az orosz uralom stabilitását a frissen meghódított provinciában. A kozákokat az uralkodó parancsát végrehajtó, kincstári zsoldba szegődtetett, a cári hadvezérek parancsnoksága alatt álló, szervezett erőként tüntették föl. Jermak és a Sztroganovok nevét elhallgatták. A századforduló után az ún. „zavaros időszak" polgárháborús viszonyai közepette Szibéria kérdése lekerült a diplomáciai tárgyalások napirendjéről. Akkor bukkant fel ismét, amikor a frissen trónra ültetett dinasztia, a Romanovok hatalmát kellett nemzetközileg elismertetni.3 8 Habsburg Mátyás német-római császár udvarába indított orosz delegáció 1613-ból származó követutasítása az alábbiakat tartalmazta az észak-ázsiai hódítás kapcsán: „Ivan Vasziljevics cár... Szibériába küldte hadvezéreit sok fegyveressel. A vajdák az uralkodó hadával mentek. Kucsjum szibériai cárt legyőzték, Szibirből kiűzték, Kucsjum fivérét, Magmet-Kult élve fogságba ejtették, aztán Kucsjum cárt is megölték, gyermekeit mind elfogták és Moszkvába hozták".39 Szembeötlő, hogy az instrukció egyáltalán nem említi a kozák szerepvállalást. Kizárólag a trón és a reguláris hadsereg érdemének tudja be a történteket. A Kremlben a polgárháborús pusztításokért főként a szabad kozákokat okolták, akiknek Mihail Romanowal szemben alternatív jelöltjeik akadtak a trónra.40 Az új dinasztia formálódó legitimációs ideológiája hosszú időre kizárta a kozákság pozitív megítélésének lehetőségét. *** 36 Uo. 49. 37 Uo. 53. 38 Uo. 53. 39 PDSZ. es. II. Szankt-Petyerburg, 1852. 989. 40 Preobrazsenszkij A. A. - Morozova L. Je. - Gyemidoua N. F.: Pervie Romanovi na Rosszijszkom presztole. Moszkva, 2000. 42-43., 70-71.
