Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
SZIBÉRIA A KORA ÚJKORI OROSZ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 641 „Ha bármit kérdeznének Szibériáról, Lukján így beszéljen: Enekelőtte a Szibériai Cárság cárjai uralkodóink kezétől lettek azzá, és adót fizettek uralkodóinknak. Mostani Kucsjum cárt is uralkodónk atyja ülteté oda, de [Kucsum] engedetlenné kezde válni, kirabolta s elkergeté az uralkodói adószedőket, azokat, kik adóért, cobolyért jártak hozzá. Ez engedetlenségért uralkodónk atyja megparancsolta volgai, kazanyi, és asztorohanyi kozákjainak, hogy tűzfegyverrel menjenek Permből [Kucsum] ellen. E kozákok megjöttek, és a Szibériai Cárságot elfoglalák. Sok embert megöltek, de a cár elmenekült a Kazah Hordához. Uralkodónk az egyik hadvezérét küldte Szibirbe. Most az uralkodó [szolgáló] emberei ülnek Szibirben, és az egész szibériai fóld, és Jugra, és a kondai fejedelem, és a pelimi fejedelem, a vogulok és az osztyákok, és a nagy Ob folyó mentén mindenki meghódolt, és adózni kezdett. E földek, Szibériával együtt valamennyien, immáron engedelmesen szolgálják az uralkodót, cobollyal és feketerókával adóznak..." 32 Az idézett követutasítás a Szibériai Kánság meghódításának hivatalos interpretációja. A sikert kizárólag a moszkvai kormányzat következetes keleti politikájának és határozott katonai fellépésének tulajdonítja. Az akció — a külügyi tájékoztatás szerint — túlment a vazallusi függést helyreállító, puszta rendteremtésen. A cári csapatok nem csak megszállták a szibériai tatárok országát és függő részeit, de tartósan be is rendezkedtek ott. A diplomáciai üzenet egyértelmű: a területgyarapítás nem sérthet európai hatalmi érdekeket, mert egy korábban már orosz befolyás alá került ázsiai államalakulat rovására történt. Az annexió erkölcsi alapja az elkövetett árulás jogos megtorlása. 1585-ben a cár Svédországba küldött képviselőinek szigorúan előírták, hogy még abban az esetben is szóba kell hozniuk Szibéria meghódításának témáját, ha arról egyébként nem kérdezik őket. A követutasítás vonatkozó része csekély mértékben, de eltért az 1584. évitől. Az expedícióban részt vevő kozákok származási helyét (volgai, kazanyi, asztrahanyi) nem definiálta, egyszerűen csak az uralkodó szolgálatában állóknak minősítette őket. Fontos momentum, hogy az instrukció enyhébb megfogalmazásba csomagolta a cári akarat kinyilvánítását. A korábbi formula („megparancsolta"3 3 ) helyett az „engedélyezte"3 4 kifejezés került a szövegbe.3 5 A diplomáciai emlékeztető alapkoncepciója nem változott, de a tények bemutatását közelíteni akarta a valósághoz. Az Ivangorodot és a Ladoga-tó északi partvidékét megszállva tartó svédek alternatív orosz forrásokból értesülhettek a Jermak-portya valós körülményeiről, ezért nem látszott célszerűnek a hivatalos álláspont hitelességét könnyen cáfolható állításokkal veszélyeztetni. Az 1586-ban Moszkvába érkező lengyel követ fogadására kirendelt orosz kíséret vezetőinek a következőket kellett felelniük, ha Szibériáról faggatnák őket: „A Szibériai Cárság ősidők óta uralkodóink családi birtoka. Ma közel száz esztendeje annak, hogy Szibériát elfoglalta uralkodónk, Fjodor Ivanovics cár és nagyfejedelem dédatyja, a nagy uralkodó, a boldog emlékű cár, egész Oroszföld nagyfejedelme, Iván Vasziljevics [nagyatyja], és adót vetett ki rá cobolyban és feketerókában. Uralkodónk Fjodor Ivanovics nagyfejedelem atyja, egész Oroszföld 32 PDSZ. es. I. Szankt-Petyerburg, 1851. 922. 33 „Goszudar nasevo otyec... velel na nyevo ittyi iz Permi kazakom" 34 „I Goszudar nas... Ivan Vasziljevics... povolil na Szibir ittyi kazakom" 35 Preobrazsenszkij A. A: Ural i Zapadnaja Szibir. 48.
