Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
640 SZILI SÁNDOR Az új uralkodó 1585 tavaszán indította útnak a második kormányexpedíciót Iszkerbe. Ezzel kezdetét vette Észak-Ázsia szisztematikus birtokbavétele. Az évszázados folyamat eredményeként a moszkvai állam területe 12 millió négyzetkilométerrel gyarapodott.2 8 Oroszország kelet-európai regionális középhatalomból eurázsiai világbirodalommá terebélyesedett. Szibéria fogalma fokozatosan kiterjedt minden meghódított területre, amelyet az 1637-től önálló hatáskörrel rendelkező központi államigazgatási szerv, a „Szibériai Kormányszék" irányítása alá helyeztek. Az Urál és a Csendes-óceán közötti kontinensnyi térségbe áttelepülő keleti szláv lakosság lélekszáma a 17. század végén - 18. sz. elején meghaladta az őslakosokét.2 9 Az 1689-ben aláírt nyercsinszki békeszerződés a 19. század közepéig meghatározta az orosz és a kínai impérium közös határvonalát. 1556-ban Steven Burrough Londonban fölszerelt tengeri expedíciója elérte Novaja Zemlját és a Vajgacs szigetet. Ettől kezdve az angol és holland kereskedőtársaságok élénk érdeklődést tanúsítottak az Ob folyam partvidéke és az azon túl fekvő ismeretlen területek iránt, melyeken keresztül olcsóbban és gyorsabban elérhetőnek vélték Kínát, Indiát, később a Jeges-tengeren át Amerikát. Az ötlet megfogalmazódott a svéd, a francia udvarban, és Itáliában is.30 Nyugat-Európa geográfusai rendszeresen publikáltak az Urál mögötti óriási „terra incognita" titkait feltáró orosz eredetű beszámolókat, földrajzi leírásokat, térképvázlatokat, néprajzi ismereteket. Angol és holland felfedezők önálló utakra indultak a Barents- és a Kara-tenger partjaihoz; holland, dán, német szárazföldi utazók a 16. sz. végén - 17. sz. folyamán orosz közreműködéssel eljutottak Szibériába. A moszkvai kormány igyekezett megakadályozni az idegen alattvalók ellenőrizetlen beszivárgását Észak-Ázsiába, mert veszélyeztetve látta a monopolizált szőrme külkereskedelemből befolyó busás jövedelmét. *** Szibéria meghódításának első koncepciója 1584 végén a moszkvai udvarban diplomáciai megfontolásokból született. Metamorfózisát Alekszandr Preobrazsenszkij kísérte figyelemmel.3 1 A német-római császárhoz indított orosz követ 1584 novemberében az alábbi utasítást kapta Fjodor Ivanovics cártól: 28 A moszkvai állam területe a 16. sz. elején 2,8 millió négyzetkilométer, a 18. sz. elején 16 millió négyzetkilométer volt. Ebből 4 millió négyzetkilométer az európai országrész. In: Vodarszkij Ja. Je.: Naszelenyije Rosszii za 400 let (XVI - nacsalo XX w). Moszkva, 1973. 23. 29 A szláv lakosság lélekszáma Szibériában a 17. sz. utolsó negyedében 180 ezer, 1710-ben 260 ezer, 1719-ben 380 ezer főre becsülhető. Lásd Vodarszkij Ja. Je.: Csiszlennoszty russzkovo naszelenyija Szibiri V XVII - XVIII w. In: Russzkoje naszelenyije Pomorja i Szibiri (period feodalizma). Moszkva, 1973. 213.; A szibériai őslakosok összlétszáma a 17-18. sz. fordulóján 260 ezer fő lehetett. Közülük a 17. sz. folyamán mintegy 160 ezer került orosz uralom alá. In: Dolgih В. O.: Rodovoj i plemennoj szosztav narodov Szibiri v XVII v. Moszkva, 1960. 615-617.; A moszkvai állam népessége — a bennszülöttek nélkül — 1678-ban kb. 10-11 millió, 1719-ben 15,6 millió. In: Vodarszkij Ja. Je.: Naszelenyije Rosszii za 400 let. 24.; Uő.: Naszelenyije Rosszii v koncé XVII - nacsale XVIII veka. Moszkva, 1977. 192. 30 Alekszejeu M. P: i. m. 98., 165-166. 31 Az orosz diplomáciai iratok elemzése Szibéria meghódításának interpretációja szempontjából először önálló tanulmány formájában jelent meg, majd változatlan tartalommal Preobrazsenszkij doktori disszertációjának fejezeteként. Preobrazsenszkij A. A.: Russzkije gyiplomatyicseszkije dokumenti vtoroj polovini XVI v. о priszojegyinyenyii Szibiri. In: Isszledovanyija po otyecsesztvennomu isztocsnyikovegyenyiju. Moszkva - Leningrád, 1964. 383-390. ; Uő.: Ural i Zapadnaja Szibir. 44-55.
