Századok – 2002
Közlemények - Molnár Máté: Az európai integráció szövetségi tervezetei I/57
AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ SZÖVETSÉGI TERVEZETEI 63 tétes erő küzdelmének megoldását egy harmadik elv, a federalizmus érvényesülésében látta. A federalizmus lényege szerinte a két ellentétes elvnek egy olyan kombinációja, amely a Szabadsághoz áll közelebb. A federáció tulajdonképpen egy politikai szerveződés (foedus = egyezmény, szerződés, szövetség), amelyben a felek kölcsönösen egyenlő jogokat és kötelezettségeket kapnak és vállalnak valamilyen korlátozott és jól körülhatárolt tárgyban.9 Proudhon a federatív (szövetségi) elvet akarta alkalmazni az európai népek egységbe fogására is. Ezirányú elképzelései egyébként logikus következményei voltak anarchista társadalomfilozófiai elgondolásainak, amelyekből a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó nézetei levezethetőek.1 0 Az ezirányú írásait néhány évvel később publikáló Bakunyintói eltérően azonban Proudhon mégsem tekinthető a teljesen tiszta anarchizmus képviselőjének e kérdésben — mivel hajlamosabb volt a realitásokkal való kompromisszumra —, s talán ezzel is magyarázható, hogy hatása jóval túlmutatott az anarchista és a baloldali politikai irányzatok körén. Proudhon kiindulópontja az európai egység kérdésében a status quo megszüntetése volt. Lehetetlennek tartotta ugyanis, hogy az adott politikai körülmények között létre lehetne hozni az európai népek igazságos és minden népre előnyös együttélését. Nézete szerint az európai federáció lehetetlen a nagy monarchikus államok és a kis országok között, mert az előbbiek mindenképpen elnyomnák az utóbbiakat.11 Proudhon arra törekedett, hogy a nagyhatalmak túlsúlyát kiküszöböljék egy leendő egységes európai federációban.1 2 Ezért szükséges előfeltételnek tartotta a korabeli nagyhatalmak területi felosztását kisebb egységekre, illetve azok federációvá alakítását az európai egység létrehozása előtt.1 3 Ez az elgondolás — mely szerint az európai népek egységét csak hozzávetőleg azonos területű és politikai súlyú, tehát kiegyensúlyozott erőviszonyokat tükröző államok között lehet és szabad létre hozni — már elméleti elődeinél is megtalálható. IV Henrik és Sully tervezetében 15 körülbelül egyenlő területű államnak kellene az európai konfederációt alkotnia (a svájci kantonok mintájára), Rousseau is kis államok szövetségét javasolta, Auguste Comte pedig Európát mintegy hetven, egyenként 1-3 milliós államra osztotta fel (nagyságukat Hollandia, Belgium, Szicília példázhatja).14 A nagy- és kisállamok szövetségben való együttélését elutasító Proudhon szerint Európában akkoriban (1863) öt nagyhatalom létezett: Anglia, Ausztria, Franciaország, Poroszország és Oroszország. A többit — hozzájuk képest legalábbis — „kis" országnak tekintette. A nagyhatalmak és a kisállamok megosztottsága egyúttal a központosító, centralizált és a federatív, decentralizált politikai rend-9 и.о.: 316-317. és и.о.: 42-43. 10 Lásd erről bővebben: Haskó, Katalin: P-J. Proudhon a föderalizmusról, mint a társadalom és a nemzetközi kapcsolatok szervezési elvéről. In: Múltunk: 1990. 1. sz.: 62-84. 11 Proudhon-. 336., Rougemont, Denis de: Vingt-huit siècles d'Europe. Paris, 1961, Payot: 259. és Gullo: 43. 12 Ter Meulen, Jacob: Der Gedanke der internationalen Organisation in seiner Entwicklung. I-П. Haag, 1940, Martinus Nijhoff: II/2.k. 32-33. 13 Proudhon: 336. 14 Puech - Ruyssen: 63., 65. és 68.