Századok – 2002
Közlemények - Sípos Ferenc: A „rebellis” Rákóczi. „A német ruha alatt magyar és valóban hazafiúi szív dobog” III/599
612 SÍPOS FERENC A 41., 42., 43. kérdés a Longuevalnak adott instrukcióra vonatkozott. Feltehetően ezt is megmutatták a fogolynak. „Az instrukcióról semmit nem tud" — állította Rákóczi. Majd nyomatékosabban: semmiféle instrukcióról nem tud. Kénytelen volt kategorikusan tagadni, hisz míg a levelek csak általánosságokat tartalmaztak, a Longuevalnak 1700. november elsején adott utasítás tele volt konkrétumokkal, azokra már lehetett volna alapozni az összeesküvés, a felségárulás vádját. Szerencsére a francia szöveget nem Rákóczi írta, hanem Longuevalnak diktálta — így le lehetett tagadni.7 3 A további kérdésekkel könnyebben megbirkózott, hisz azok már csak Longueval szóbeli vallomására épültek. Másnap, június 21-én Longuevalt Rákóczi jelenlétében hallgatták ki, vagyis szembesítették a tanút a vádlottal. Itt ért véget az a színjáték, ami hónapokkal azelőtt Linzben kezdődött Longueval „letartóztatásával". A sorjázó vádakat (Longueval mind az 51 kérdésre igent mondott vagy megerősítette, kiegészítette az azokban foglaltakat) hallgatva, nagy néha tiltakozva, tagadva, magyarázkodva (összesen 11 esetben) Rákócziban immár semmi kétség nem maradt: kígyót melengetett a keblén. Az első kérdésnél még támadásba ment át — azzal vádolta Longuevalt, hogy meglopta őt, s a felelősségre vonás miatt most akar bosszút állni —, de később már alig-alig szólt közbe. (A kihallgatás, szembesítés után a koronatanú esküt is tett vallomására.)74 Szorult a hurok, valamit tenni kellett. Rákóczi még ugyanezen a napon írásban tiltakozott Longueval vádjai ellen: ne adjanak nagyobb hitelt e kalandornak (akinek sem hazáját, sem családját nem ismerik), mint az ő szavainak. Miért követett volna el ilyen nagy bűnt, hisz nem szegény, nem nagyravágyó, a németeket sem gyűlöli (köztük nőtt fel), a hazájához sem ragaszkodik: magyarországi birtokait el akarta cserélni külföldiekért; nincsenek vallási, családi sérelmei. Longueval állításai tehát nem valószerűek. Rákóczi általánosságokkal, feltételezésekre építve próbálja cáfolni az ellene felhozott konkrét vádakat, arra igyekszik rámutatni, hogy hiányzik az indítóok. Csupán négy esetben utal tényekre röviden: 1. Longueval vallomásaiban egyik helyen azt állítja róla, hogy nem volt szándékában elhagyni az országot, másutt viszont megemlíti, hogy ő birtokcserét ajánlott fel az udvarnak. 2. Nem felel meg a valóságnak az az állítása sem, hogy Szirmay István vele (Rákóczival) Ungváron lett volna. 3. Valótlanok Longueval kijelentései a francia levelek megírásáról... 4. ... és őrzéséről. Az ellenvetések azonban esetlegesek, Longueval hitelének megingatásához nem elegendőek. A hatásos cáfolathoz több tény, konkrétum, nagyobb átütőerő, részletes, bő kifejtés kellene. így Rákóczi végső összegzése — a fentiek alapján Longueval állításai nem felelnek meg a valóságnak, ismét tiltakozik tehát: a ki-73 Uo. 237-238. 74 Bécsújhely, 1701. június 21. Longueval kihallgatása Rákóczi jelenlétében és szembesíttetése Rákóczival. Uo. 205-224.
