Századok – 2002
Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547
568 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Amikor Ingoli Erdélyről szólva nyomatékkal említette meg az elárvult csíksomlyói kolostor helyzetét, továbbá az egykori kolozsvári jezsuita egyetem feltámasztásának szükségességét, akkor a Pázmány Péter memorandumában leírtakat ismételte meg. Aligha véletlenül Ingoli Magyarországról szólván csak Pázmányt, „ezt az oly buzgó főpapot" dicsérte. Pázmány, mint a magyar püspökök és a magyar nemesség, a hódoltságot nem a török birodalom szerves részének, hanem a királyi Magyarország ideiglenesen megszállt területének tekintette, ahol természetesen a magyar király által kinevezett püspökök és érsekek fennhatósága érvényesül. A jezsuita Pázmány írt a pécsi püspök által egyházmegyéjébe küldött jezsuitákról is. Pázmányt Ingoli ezenkívül a bécsi Pasmaneum kollégium megalapítása miatt is megdicsérte. Amikor Ingoli a Magyar Királyságról ír, amelynek legnagyobb részét a török zsarnokság tartja elnyomva, akkor Pázmány felfogását visszhangozta. A hódoltságba kinevezett, de — Ingoli téves véleménye szerint az erdélyi fejedelemtől való félelmük miatt! — nem rez'ideáló megyéspüspökökről írott sorok is jórészt Pázmány beadványára vezethetőek vissza, bár itt minden bizonnyal hatott Ingolira a Propagandának az ezekben az években a rezideálási kötelezettségről a bécsi nunciussal, Carlo Caraffával folytatott sűrű levelezése is.74 Erdélyről lényegesen kevesebbet tudott a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkára, mint a királyi Magyarországról vagy éppen az „illír" tartományokról. A Kongregációnak sokáig nem sikerült megbízható információkat szereznie a távoli és nehezen megközelíthető fejedelemségről.7 5 Ezért a Kongregáció két, Rómában tanuló erdélyi diáktól, Kun Szeráíin obszerváns ferences szerzetestől és Nagyajtai Darkó János világi paptól kért. és kapott 1629-30-ban feljegyzéseket az erdélyi katolicizmus helyzetéről. Ezek a feljegyzések jól tükrözik, hogy azokat a két diák Rómában, Erdélytől távol, emlékezetből és ezért több pontatlansággal írta meg.76 Kun és Darkó számos levélben is fordult Ingolihoz, és a két, Rómában tartózkodó pap valószínűleg személyesen is beszélt a Kongregáció titkárával, bár Societatis Iesu. Austria Vol. 20. Fol. 175-176. Biblioteca Apostolica Vaticana, Vaticani Latini 6696. Fol. 75-77. Hanuy Ferenc (Ed.): Petri cardinalis Pázmány ecclesiae Strigoniensis archi-episcopi et regni Hungáriáé primatis epistolae collectae. Budapestini. 1911. I. 291-295. Michael Laczko: Memoriale archiepiscopi Strigoniensis Petri cardinalis Pázmány ad Sacram Congregationem de Propaganda Fide de modo iuvandi religionem catholicam in Hungaria anno 1622. Most. (Cleveland) 3 (1956) 83-93. (Laczko tévesnek bizonyult feltételezése szerint szerint az eredeti a referáló bíboros, Hohenzollern, olaszosan Zollerani kardinális iratai közt lappang: „inter eius Chartas disperdita est".) Vö. Tusor Péter: A pápai diplomácia javaslatai 1639-ben a Szentszék részvételére a magyarországi katolikus restaurációban. Ráday Gyűjtemény Evkönyve IX. Bp. 1999. 19-27. 74 APF SOCG Vol. 66. fol. 9. 41. 80. 100-101. 150. Vol. 67. Fol. 1. 19. 39. 41. 46. 49. Carlo Caraffa azonosnevű unokaöccse szintén aversai püspökként volt 1658-1664 között bécsi nuncius. Donato Squicciarini: Nunzi apostoliéi a Vienna. Roma 1998. 113-116. 130-132. Dizionario biografico degli italiani. XIX. Roma 1976. 485-494. 509-517. Giovanni Pizzorusso: „Per servizio della Sacra Congregatione de Propaganda Fide": i nunzi apostoliéi e le missioni tra centralitá romana e Chiesa universale. Cheiron 1998. 201-217. 75 Tóth István György. Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban. Századok 2000. 762-769. 795. 76 Relationes 237-246. APF SOCG Vol. 219. Fol. 381-384/v. Vol. 70. Fol. 160. 262. Vol. 79. Fol. 207-208/v. Vol 70. Fol. 160., 262. Vol. 77. Fol. 209. Vol. 269. Fol. 56. 110-119/v. Nagyajtai Darkót azután a Kongregáció még 1629-ben apostoli misszionáriusként Erdélybe küldte, ő azonban inkább a biztonságosabb királyi Magyarországot választotta.
