Századok – 2002
Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547
AHOGY RÓMA LÁTOTT MINKET A 17. SZÁZADBAN 569 erről természetesen nincs feljegyzésünk.7 7 1630. október 30-án például Anconából Kun Szeráfin arról írt Ingolinak, hogy aznap kapott levelet az erdélyi rokonaitól, akik azt írták, hogy Brandenburgi Katalin fejedelemasszony ismét áttért. E levelekben Erdélyről még sok minden mást is írtak, de a leveleket nem küldheti el, mert azok magyarul vannak, a tartalmukat pedig nem meri a papírra bízni, azaz a miszszionárius azt sugallta, hogy hívják Rómába. Feltehetőleg Kun Szeráfintól értesült Ingoli Brandenburgi Katalin lemondásáról is. Kun Szeráfin az osdolai Kun grófok családjából származott, a fia volt Kun Gotthárd grófnak, a székelyföldi missziók egyik legfontosabb támogatójának.7 8 Ezért a befolyásos erdélyi arisztokrata családból származó ferences minden bizonnyal első kézből származó információkkal láthatta el Ingolit az 1630. évben igen sűrűn változó erdélyi belpolitikai helyzetről is. Urbano Cerri jelentése A Propaganda számára a következő áttekintést a világ misszióiról 1677-78-ban Urbano Cerri, a Kongregáció titkára készítette, ennek a Magyarországról szóló részeit a függelékben kritikai kiadásban és fordításban is közlöm. Cerri is kiemelte Itália missziós szerepét a jelentésében. Leírta, hogy milyen sokan jönnek Rómába, nemcsak a zarándokok, hanem Európa protestáns országaiból is nagy számban, akik csak azért utaznak ide, hogy a város nevezetességeivel megismerkedjenek. A Rómába özönlő külföldiek nagy serege, a nemesek és a szolgáik egyaránt, a katolikus vallás nagy hasznára van még akkor is, ha köztük eretnekek és pogányok is jönnek szép számmal. A látogatók ugyanis a Tiberis partján meggyőződhetnek arról, hogy a protestánsok vádjai hamisak, és a Rómában látottak hatására talán meg is térnek. Cerri azt is javasolta, hogy a pápa nevezzen ki egy, a Rómába látogató idegenekért felelős püspököt, aki őrködne azon, hogy az előkelő látogatókat a római „aljanép" ne zaklassa, és aki az eretnek (azaz protestáns) nemesekkel Rómában elbeszélgetne, elkísérné őket a fontosabb helyekre, hogy minél kedvezőbb képük legyen a katolicizmus fővárosáról. Cerri munkájában — amelyben az is jól látszik, hogy az eltelt majd fél évszázad alatt mennyit bővültek a római kúria ismeretei pl. Afrika déli részeiről vagy a Távol-Keletről — Magyarországról igen sok vonatkozásban más képet találunk, mint Ingolinál. Cerri jelentésében az a legfeltűnőbb, hogy Magyarország kétszer is szerepel benne, méghozzá egymástól igen távol fordul el a „két" Ungheria. Először Cerri a török birodalom részeként tárgyalja Magyarországot, és ehhez kapcsolódóan szól Erdélyről, majd sok oldallal távolabb, immár a Habsburg-birodalom bemutatásakor még egyszer ír Magyarországról, ezúttal a királyi országrészről. A Kongregáció titkára tehát — éles ellentétben a Pázmány Péter feljegyzésére támaszkodó Francesco Ingolival — nem kezelte egységes (bár rész-77 APF SOCG Vol. 219. Fol. 387. (Darkó részletes leírása Erdélyről). APF SOCG Vol. 389. Memoriale Fol. 258. György József: A ferencrendiek élete és működése Erdélyben, Kolozsvár 1930. 279. 372. VÖ. Giovanni Pizzorusso: Una presenza ecclesiastica cosmopolita a Roma: gli allievi del Collegio Urbano di Propaganda Fide (1633-1703). Bollettino di Demografia Storica ХХП 1995. 129-138. 78 APF SOCG Vol. 2. Fol. 106. Kun Szeráfinról Francesco Ingoli később az erdélyi bosnyák ferencesek egyik jelentése hátára, mintegy jegyzetként felírta: „Fra Serafino Cun figlio del signor conte Cotardo de Gioegey (=Gyógy) minore osservante s'é fatto Calvinista." APF Visite e Collegi. Vol. 16. Fol. 255/v.
