Századok – 2002
Tanulmányok - Tusor Péter: A magyar hierarchia és a pápaság a 17. században III/527
534 TUSOR PÉTER biztosítva láthatta a magyarországi katolicizmus római szellemiségét, irányítójának megfelelő egyházi és világi tekintélyét, kiterjedtebb nemzetközi kapcsolatrendszerét. E logikus, reális elképzelés megfogalmazódása és megvalósulása azonban egy bonyolult és számos buktatóval járó folyamat volt. A pápai döntéshozatal eredetileg nem számolt ezzel a lehetőséggel. Felvetése az új prágai nuncius, Antonio Caetano (1607-1611) érdeme. Az ő diplomáciai ügyességének és kitartó tárgyalásainak volt köszönhető, hogy a szerteágazó udvari érdekharcok, intrikák ellenére 1607 őszén a magyar prímás is II. Rudolf császár (1576-1612) (és egyben 1608-ig magyar király) bíborosjelöltjei közé kerülhetett. A nuncius több ízben az államtitkárság kifejezett tiltása ellenére tett lépéseket ennek érdekében. Ugyancsak ő győzte meg végül számos jelentésben római feletteseit arról, hogy a császári „nevezést" (nominatio) megszerzők közül V Pál választása a — saját karrieije érdekében csupán elhanyagolható lépéseket tevő — esztergomi érsekre essen.23 A pápai közreműködés másik lényegi területe az egyházi reformok politikai kereteinek biztosítása volt. A protestáns Bocskai-felkelés (1604-1606) nyomán az 1608. évi országgyűlésen teljesen háttérbe szorított, a még a saját megújulása előtt álló katolicizmus már az 1609. évi diétára számos pozícióját vissza tudta szerezni Magyarországon. Ennek egyértelmű magyarázata Rómának a bécsi udvarra kifejtett nyomásgyakorlásában található meg. Az eltelt egy év egyik legfontosabb eseménye ugyanis — ebben a vonatkozásban — az 1608-as, nyomtatásban publikált törvényeknek a magyar prelátusok kérésére történő római cenzúrája volt.2 4 Róma az 1608-as országgyűlés előtt és alatt Forgách Ferenc többszöri, határozott fellépést követelő sürgetése ellenére még várakozó álláspontra helyezkedett a protestáns rendek támogatásával II. Rudolfot lemondató új magyar király, II. Mátyás (1608-1619) valláspolitikájával szemben. Ebben jelentős szerepe volt a királyhoz Bécsbe akkreditált nuncius, Placido de Mara (1609-1616) Forgáchénál kedvezőbb jelentéseinek. A Szentszék magatartása csak a katolicizmust Magyarországon ellehetetlenítő törvénycikkeknek egy, a magyar püspökök által Rómába küldött, s az uralkodó kézjegyével hitelesített nyomtatott példánya láttán, valamint az ausztriai protestánsoknak 1609 márciusában adott vallásszabadság hírének vétele után változott meg. V Pál ekkor II. Mátyás tudomására hozta, hogy 23 Az ügy fontosabb forrásai: Antonii Caetani nuntii apostoliéi apud imperatorem epistulae et acta. I: 1607. П: 1608 Ian.-Mai. Ш/1: 1608 Mai.-Aug. III/2: Johannis Garziae Millini ad cardinalera Burghesium epistulae e legatione apud imperatorem anno 1608 datae. (Epistulae et acta nuntiorum apostolicorum apud imperatorem 1592-1628/4). ed. Elena Linhartova. Pragae 1932-[1937-1940]-1946. I, n. 4, 7-8. n. 8. n. 24d. 27. 28. 41. 51. 53. 59a. 59c. 76d. 79. 82. 91. 97e. 101. 107d. 107e. 120. 121. 122.a. 122e. 123. 125. 132d. 141. 145. 148. 157. 172. 175c. 176. 184. 187. 247. 248g. 269. 270. 287. 291. 299., ASV Fond. Borgh. ser. III, vol. 45-c, fol. 177rv . 181V 182r -184v., BAV Fondo Barberiniani Latini, vol. 6893, fol. lrv. 2r v. 3V, BSSS Archivio Colonna, Carteggio Ascanio, busta 1607Л [n. 416. 417]., ÖStA HHStA Ungarische Akten, Allgemeine Akten, Fz. 153, Konv. A, fol. 154-155., Konv. B, fol. 135-136., Fz. 154, fol. 174-175., ÖStA HHStA Handschriftensammlung, W 290, vol. 12, fol. 41r-42v . 50V 24 Az 1609. évi országgyűlésre és előzményeire Károlyi Árpád, elsősorban vatikáni forrásokat hasznosító tanulmánya: Az ellenreformáció kezdetei és Thurzó György nádorrá választása. Századok 53 (1919) 1-28 és 124-163.
