Századok – 2002
Történeti irodalom - Pölöskei Ferenc: A magyar parlamentarizmus a századfordulón (Ism.: Bartus Sándor) II/512
512 TÖRTÉNETI IRODALOM i sztálini modelljének elutasítása, a piaci elemek integrálása a szocialista gazdaságba különböző időpontokban és formákban beépültek Gorbacsov tevékenységébe is. Nagy Imréhez hasonlóan ő is a szocializmus alapelveinek és intézményeinek megőrzésével próbált alapvető reformot végrehajtani. 1956-t az 1950-as évek magyar tudományos életére gyakorolt hatásának szempontjából vizsgálja Péteri György, aki jó néhány éve foglalkozik az államszocialista rendszerek tudománypolitikájával. Igen mélyreható, számos forrást mozgósító tanulmánya arra a kérdésre keresi a választ, hogy a politikai diktatúra körülményei között hogyan bontakozhatott ki egy új friss szempontú, nemzetközileg. is elismert reformközgazdász iskola? Különösen érdekesek Friss Istvánnak, az 1954-ben alapított Közgazdaságtudományi. Intézet első igazgatójának tevékenységével foglalkozó oldalak: a körülmények szorításában alkotni akaró és alkotni képes értelmiségi dilemmái tárulnak elénk. Csokorba szedhetők a „hosszú 19. századdal" foglalkozó tanulmányok is. Tisza István monográfusa, Vermes Gábor, a Rutgers Egyetem professzora, újabban a 19. század első évtizedeivel foglalkozik. Határozott véleménye eltér a vonatkozó szakirodalomban túlnyomó többségének álláspontjától. A reformkor, a magyar liberalizmus közvetlen gyökereit az 1810-es évek első évtizedeinek irodalmi-közéleti vitáiban látja, kevés folyamatosságot érzékelve az 1790-91 országgyűlés tevékenységével. Mario D. Fenyő a" 19. század jövőjéről" ír. A 19. századi magyar történelem három olyan mozzanatát elemzi, amelyek, értékelése szerint, nemzetünk jelenét és jövőjét is meghatározóan befolyásolják: A reformkor és 1848-49 liberális és demokratikus öröksége, a konfliktusok ellenére a kialakuló nemzetiségek és a magyarság közötti együttműködés tényei és tervei valamint a gazdasági elmaradottságból való kitörés többé-kevésbé sikeres stratégiái lehetnek Mario D. Fenyő szerint példák a magyar jövő formálói számára. Niederhauser Emil a magyar, cseh és horvát nemzetté válási folyamatokat hasonlítja össze. Értekezése szerint az a tény, hogy e három, teljes népességével a Monarchia területén élt nép a nemzetté válás különböző modelljeit sikeresen valósította meg, bizonyítja, hogy a Monarchia tapasztalatait a keleti bővítésre törekvő Európai Unió is hasznosíthatja. Regionális összehasonlítás a témája Z. J. Kosztolnyik dolgozatának is. A nyugati keresztény latin és a bizánci politikai- kulturális befolyás határvidékén formálódtak Szent István és Kijevi Jaroszláv sokszempontúan összevetett törvényei. Várdy Béla historiográfusként különös érdeklődéssel és örömmel olvashatta Anthony К. Sutherland rendkívül alapos összefoglalóját a szepességi németekkel foglalkozó történeti irodalomról és nyilván sok személyes emléket ébresztett benne Nagy Károly cikke a Rutgers Egyetemen működött Magyar Öregdiák Szövetség-Bessenyei György Kör Tanúk - Korukról című előadássorozatáról, amelyben a 20. századi magyar történelem két tucat személyisége szerepelt. A legújabb társadalmi-kulturális jelenségekre gondosan figyelő ünnepelt számára végül igen inspiráló olvasmány lehetett Katherine Gyékényesi Gatto Hankiss Ágnes Széphistória című regényének számos történeti és esztétikai jelentésárnyalatát értelmező esszéje. A könyvet Várdy Béla családtagjainak és közeli barátainak — így a kötet szerkesztőinek — személyes hangvételű írásai teszik teljessé. Várdy eddigi életművéhez méltóan gazdag ez a kötet — minden bizonnyal hamarosan bekerül abba a szakmai közéletbe, körforgásba, amelynek — őszintén reméljük és kívánjuk - Várdy Béla még sok évtizedig lesz aktív formálója. Pók Attila Pölöskei Ferenc A MAGYAR PARLAMENTARIZMUS A SZÁZADFORDULÓN (Politikusok és intézmények) História - MTA Történettudományi Intézet, Bp. 2001. 245 о. Pölöskei Ferencet 70-ik születésnapján A hosszú tizenkilencedik és a rövid huszadik század (föszerk: Gergely Jenő, ELTE ВТК, Bp.2000.) című tanulmánykötettel köszöntötték pályatársai és volt tanítványai. Pölöskei több mint 40 éve kutatja és oktatja a 19-20. század magyar történelmét, s e korszakról megjelent publikációinak tekintélyes bibliográfiáját találhatjuk az említett kötet végén. A jelen könyv e közel két évszázadra kiterjedő kutatás egyik legizgalmasabb részéről, a dualizmus intézményi és politikai kereteinek kialakulásáról, majd a századfordulón kibontakozó válságáról és változásairól ad áttekintő képet. A szerző a vizsgálat első részének középpontjában az 1890-es évektől kibontakozó politikai válságok sorozatát állítja, melyet kiegészít két, a korszak politikai életében jelentős szerepet játszó, de kevésbé ismert politikus részletesebb pályaképével. Az elemzés második része a válságba került politikai struktúrák revíziójára irányuló törekvéseket
