Századok – 2002
Történeti irodalom - Hungary’s Historical Legacies (Ism.: Pók Attila) II/510
511 TÖRTÉNETI IRODALOM i magyar nemzettudatot, a magyar nacionalizmus különböző aspektusait. Két szerző választott meglehetősen szokatlan témát: a bloomingtoni nyelvészprofesszor, Décsy Gyula a Béla név eredetét elemzi. Megtudjuk, hogy a 15. század közepén csak a királyi családok tagjai körében volt használatos a kereszténység felvétele előtti időszakból származó név, amely csak a 19. századi magyar nemzettudat formálódásával összefüggésben vált divattá. Décsy professzor szerint a gyermekeiknek a Béla nevet (más, honfoglalás kori nevekhez — Ubul, Töhötöm, Attila, Zoltán, Gyula — hasonlóan) választva az 1950-es, 60-as években a szülők nemzeti álláspontjukat képviselték a „szocialista internacionalista" közhangulattal szemben. Held József arra a kérdésre keresi a választ, hogy ellensége-e a múlt a magyar demokráciának? A magyar történelmi katasztrófák, kényszerű újrakezdések sorozata- vajon mi magyarázza a magyarság túlélési képességét? Held professzor különösen nagy nemzetmegtartó erőt lát a középkori római katolikus egyházban, majd a reformáció idején a kálvinizmusban, általában az egyházakban, akkor is, ha az ellenreformáció idején és azt követően a magyar rendek és a Habsburgok közötti politikai konfliktus katolikus-kálvinista ellentétként is értelmezhető volt. Kevésbé pozitívan ítéli meg a politikai élet intézményeinek stabilitását. Gyökértelennek írja le a demokráciát - így nyerhetett tért szerinte a Magyarországot a II. világháborúba sodró autoritarianizmus, és a demokratikus intézmények, valamint a civil társadalom hiányosságai meghatározóak voltak az 1989 utáni fejleményekben is. Mégis, az utolsó évtized ígéretes: gyorsan kibontakozott a civil társadalom, amely egy jól működő demokratikus társadalom alapja lehet. A modern magyar történelem kulcskérdése a trianoni békeszerződés, amelyet Romsics Ignác és Pásztor Péter választott témájául. Romsics a „Trianon trauma" összetevőit elemzi. Kiegyensúlyozott józansággal bizonyítja, hogy az etnikai határok kialakítására adódó lehetőség elmulasztása, a teljes körű területi revízió, majd a „proletár internacionalizmus" erőltetett illúziója érthető módon vezetett oda, hogy a magyar társadalom nagy része túlzónak, elfogadhatatlannak tarja a békeszerződés alapelvét és még nagyobb többsége a megvalósítás módját. A korszak ismert magyar-amerikai történész kutatója, Pásztor Péter Trianon történeti értékelésével foglalkozik. Romsicshoz hasonlóan, ő is a Szovjetunió érdekeit tartja meghatározónak abban, hogy a második világháború után nem volt lehetőség a trianoni békeszerződés revíziójára. Számos példával, így L. Nagy Zsuzsa, Ormos Mária, Ránki György írásaival mutatja be, hogyan kezdett az 1960-as évek második felétől jelentőségének megfelelő helyet kapni Trianon kérdése a magyar történetírásban és történeti gondolkodásban, majd röviden utal a rendszerváltás utáni politikai és tudományos Trianon-értelmezésekre. Trianon, a párizs-környéki békerendszer „kisállami nyomorúságának" egyik elvi alternatívájaként merült fel Közép-Európa föderatív átalakítása, amelynek kitartó híve volt Jászi Oszkár. Az ő „dunai patriotizmusának" szentelte az életmű e szempontból is következetes egységét bizonyító tanulmányát Borsody István, Jászi régi barátja és tanítványa. Más 30-as évek végi, 40-es évek eleji magyar gondolkodók szerint Trianon orvoslásához a társadalmi megújuláson, leginkább a parasztság gazdasági és kulturális felemelkedésén keresztül vezet az út. Ezekkel a tervekkel, a falukutatókkal, a népfőiskolai mozgalmakkal foglalkozik Deborah S. Cornelius tanulmánya. A legújabb kutatások szerint a második világháború során Sztálin elképzelései között felmerült az Erdélyre vonatkozó trianoni döntés esetleges felülvizsgálata. Romsics tanulmánya utal a moszkvai Tofik Iszlamov professzor vonatkozó kutatásaira, Dreisziger Nándor pedig egész tanulmányát ennek a kérdésnek szentelte. Trianon után különösen nagy jelentőséget kapott a magyar történelemnek a Szent Korona által kifejezett egysége és folyamatossága. A második világháború után az Egyesült Államok „hadifogságába" került korona 1978-as hazatérésének történetét a hidegháború egyik mozzanataként, széleskörű nemzetközi politikatörténeti összefüggésekbe ágyazva foglalja össze a témáról már korábban könyvet is publikált Glant Tibor. A kötet másik fő kristályosodási pontja az 1956-os forradalom. Király Béla az eseményeket igen aktívan formáló szemtanú és a mérlegelő-elemző történész kettős szempontjait érvényesítve foglalja össze álláspontját, amely szerint 1956 volt az első háború két szocialista ország között. Magyarország győztes, demokratikus forradalmát támadta meg a jelentős katonai erővel, a legmagasabb rangú tábornokok irányításával a Szovjetunió, avval a céllal, hogy a törvényes magyar kormányt megfossza hatalmától. A forradalom vezető személyiségével, Nagy Imrével sajátos szempontból foglalkozik Richard P Mulcahy. Azt kívánja bizonyítani, hogy Gorbacsov „glasznoszty és peresztrojka" fogalmai, egész politikai stratégiája Nagy Imre 1953-tól kifejtett elveire és gyakorlati politikájára vezethető vissza. A képmutatás, cinizmus elleni fellépés, a kreativitás és hatékonyság szervezeti feltételeinek keresése, a túlzott iparosítás, az erőszakos mezőgazdasági kollektivizálás
