Századok – 2002
Kisebb cikkek - Grzesik Ryszard: Megjegyzések a középkori lengyel krónikákban és évkönyvekben említett magyarokról II/485
488 RYSZARD GRZESIK példája pedig azt illusztrálja, hogy az a- voltak. így gondolta Dzierzwa ferences zonosítás iránt Lengyelországban is fogé- krónikás is a 14. század elejéről, aki a konyak voltak, származzon annak irodai- magyarokat a szlávok töredékeként egémi forrása akár Magyarországról, akár szen a vandálokig vezette vissza.18 Nyugat-Európából.1 7 További megjegyzések olvashatók Pannónia fogalma egyébként is isme- Pannóniáról a krakkói káptalan Evkönyrősen csengett a lengyel krónikásoknak veiben és az ún. Nagy-Lengyel Evköny-és évkönyvíróknak. Pannóniát ugyanis a vekben, amelyek valójában krakkói ereszlávok bölcsőjének tekintették, legaláb- detűek. Ebben két megjegyzést találunk bis a 14. század közepén, a Nagy-lengyel Nagy Károly és az avarok közötti harcról, krónikát átszerkesztő interpolátor sze- „790 Karolus in Pannoniam venit, 792 rint. Eszerint a magyarok szláv eredetűek Karolus regnum Hunorum vastat".1 9 kori lengyel-magyar kulturális kapcsolatokról.], Poznan 1999, 57-58. 17 Gallus, Bevezető, p. 6: Jgitur ab aquilone Polonia septentrionalis pars est Sclauonie, que habet ab oriente Rusiam, ab austro Vngariam"- Gallus, p. 7-8: Jgitur terra Sclauonica - a Tracia autem per Ungariam (ab) Hunis, qui et Ungaii dicuntur, quondam occupatam, descendendo per Carinthiam in Bauariam diffinitur"-. M. Plezia: Krónika Galla im., 132 kiemelte, hogy a krónikás Szent Istvántól Kálmánig és Almosig hat magyar királyt ismert, ugyanakkor csak három császárt, három cseh fejedelmet, s további egy-egy morvát és rutént. „Más országokénál sokkal jobban ismeri a magyar történelmet. Jellemző továbbá a hunokra vonatkozó említése, akiket a szerző a magyarokkal azonosít, s egykoron (quondam) Magyarországon éltek. Ez nem a szerző tudálékos kombinációja, mivel a legrégibb magyar historiográfia a magyarokat valóban a hunoktól származtatta. Ezzel Gallus tanújelét adta, hogy ismerte a korabeli magyar szellemi elit körében élő elképzeléseket". M. Plezia im., 162-178 - szerinte Anonymus Gallus lett volna a szerzője az elveszett ős-Gesta Ungarorum-nak, vö. M. Plezia: Ungarische Beziehungen im. 18 KWP Bevezető, p.7: „Ungari enim dicuntur a quodam fluuioqui Wtra nominatur- Qui postquam Gothi ad depopulandas naciones de insulis, que Stansze et Gothlarich appellantur exissent et ipsos in eorum habitacionibus molestassent ас nimium perturbassent, congregati cum uxoribus et parvulis, proposuerunt ad terram Pannoniorum unde ortum habuerunt se reducere ad habitandum perpetue in eisdem. Verum quia Deus peccata quorundam nacionum per ipsos puniri decreverat, idcirco non recto tramite, ne sue genti Slawonice ineundo dampna et molestias inf errent, sed per Theutoniam et per Burgundiam ас deinceps per Lambardiam usque ad terras Slawonie transitum non sine magna urbium desolacione et humani sangwinis ymanissima effu-sione ualde periculose fecerunt. Quorum rex Tyla nomine qui in scripturis Atyla nominatur veniens Pannoniam, sibi perpetuum in ea constituit mansionem et quia multe naciones Slaworum ad ipsos confluxerant, unde tune non Wtrane sed Vandali sunt appellati. Pars autem illa Slaworum que a fluvio Wtra dicebantur Wtrane, quod postmodum a commixtione gentis Hunorum qui de montibus Sicilie, prout Martinus in Croniea sua Romana de eisdem plenius scribit, exeuntes et Pannoniam plenius intrantes et earn sub dominio obtinentes Hungari a Hunis sicut et Wtranis sunt appellati." B. Kürbisówna: Studia nad Kronik^ Wielkopolsk^ [Tanulmányok a Nagy-lengyel krónikáról], Poznan 1952, 123 ff., különösen 137-142; uö: Ksztahowanie siç pojçc geograficznych о Stowiaiíszczyznie w polskich kronikach przeddlugoszowych [A szlávokra vonatkozó földrajzi elképzelések kialakulása a Dlugosz előtti krónikákban], Slavia Antiqua 4, 1953, 273; uő: Dziejopisarstwo wielkopolskie XIII i XIV wieku [Nagy-lengyel historiográfia a 13-14. században], Warszawa 1959,200-210; J. Banaszkiewicz, Krónika Dzierzwy. XTV-wieczne Kompendium Historii ojczystej [A Dzierzwa-krónika. A lengyel történet 14. századi összefoglalása], Wroclaw - Warszawa - Krakow 1979, 37-45; R. Walczak, „Protocollum" augustianina-eremity zwanego Angelusem ze Stargardu. О polsko-pomorskich zwiqzkach historiograficznych w sredniowieczu [Stargard-i Angelusnak nevezett ágostonos remete „Protocollum"-a. A középkori lengyel-pomerán historiográfiai kapcsolatokról], Poznan 1991, 240-243; R. Grzesik: Attyla a Stowianie. Przyczynek do wyobraôenia о kontaktach hurisko - stowiaiískich w sredniowiecznych zródlach narracyjnych [Attila és a szlávok. Adatok a középkori elbeszélő forrásokban olvasható hun-szláv kapcsolatokhoz], Roczniki Historyczne, 59,1993, p. 39-41; uő: European Motifs in the Polish Medieval Chronicles, Medium Aevum Quotidianum, 33,1995,44-49. 19 MPH s.n., 5.köt., 34-35, 225-226.
