Századok – 2002
Múltunk kritikus kérdései - Kristó Gyula: Néhány vármegye kialakulásának kérdéséhez II/469
480 KRISTÓ GYULA Mekkora tehát annak a valószínűsége, hogy a veszprémi püspökség alá tartozó Visegrád vármegye Szent István alatt — keleti irányban átlépve a Duna vonalát — egészen a Zagyváig húzódott? A fentiek alapján magam úgy gondolom, hogy bár természetesen lehetséges, de aligha valószínű feltételezésről van szó. Ebből a szempontból kiváltképpen sokat mondó annak vizsgálata, hogy vajon két nagy folyónk, a Kárpát-medence jelentős részét észak-déli irányban átszelő Duna és Tisza mennyiben tekinthető igazgatási egységek közti természetes határvonalnak. A 13-14. századi adatok tükrében mind a Tisza mellett (Máramaros, Heves, Szolnok, Csongrád), mind a Duna mentén (Komárom, Esztergom, Pest, Fejér) számos két parti megye található. Ez azonban megtévesztő azonosság. A Tisza esetében a világinál konzervatívabb egyházigazgatási határok amellett vallanak, hogy e folyó — felső szakasza egy kis részen az erdélyi püspökséget, alsó folyásán pedig a csanádi püspökséget leszámítva — nem képezett határt egyházmegyék között, hiszen mind a váci, mind az egri egyházmegye átnyúlt a folyó bal partjára, s ennek megfelelően ezen egyházmegyék főesperességei között szintén találunk két partiakat (a koraiak közül a borsovait és a csongrádit, illetve a kései keletkezésű máramarosit).47 Ezzel szemben a Duna vonalán — a fentebb már említett két szakasztól, Esztergom városától és a Szerémség egy részétől eltekintve — a folyó szilárd egyházmegyei határt képezett, egyetlen esetben sem csapott át a határ a másik partra. Ezt nyomatékosítja az, hogy a később Duna két partiként feltűnő megyéknek „megfelelő" főesperességek plébániái kivétel nélkül mindig csak a folyó egyik partján feküdtek. A komáromi főesperességről az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék világosan megmondja: „Kamariensis est archidyaconatus ultra Danubium",4 8 vagyis hogy az a Dunán túlon van, azaz a mai Dunántúlról nézve a folyó bal partján. Ezt megerősíti az a körülmény, hogy az e főesperességben felsorolt valamennyi plébánia valóban a Dunától északra terült el. Az esztergomi főesperességről két listánk is van, az egyik 1156-ból, a másik a 14. század 30-as éveiből. Közös mindkettőben, hogy — az Esztergom városi egyházak kivételével — plébániái csakis a Dunától északra álltak. Az egymástól 180 évnyi távolságra levő két forrás összehasonlítása azzal a tanúsággal szolgált, hogy 1156-ban az esztergomi főesperesség (és ebből következő nyilván Esztergom megye is) még lényegesen nagyobb területet fogott át, mint az 1330-as években, vagyis a főesperesség (és a megye) a két dátum között jelentékeny területeket vesztett szomszédaival szemben.4 9 Ennek ismeretében aligha érthetek egyet Zsoldos Attilának Esztergom megyét Szent István korától elvitató nézetével (részletes bírálatától e helyütt eltekintek), csak egy érvét említem meg, eszerint „a 13. századból ismert Esztergom megye egyike az Árpád-kori Magyarország legkisebb világi igazgatási egységeinek", amit Zsoldos azzal magyaráz, hogy a nagy kiterjedésű Visegrád megyéből másodlagosan alakult ki.5 0 A 12. század közepén Esztergom megye vélhetően jóval nagyobb lehetett, s ha itt egy folyamat közbülső állomásáról van szó, a 11. században alkalmasint még kiteijedtebb volt, és — Komáromhoz hasonlóan 47 Kristó Gy.: az 5. jegyzetben i. m. (A vármegyék) 425^426., 442., 427. 48 Vatikáni magyar okirattár. Első sorozat. 1. Bp. 1885. 201. 49 Kristó Gy.: az 5. jegyzetben i. m. (A vármegyék) 338-339., 334-335. so Zsoldos A.: a 38. jegyzetben i. m. 9.
