Századok – 2002
Közlemények - Neumann Tibor: a Vízköz kisnemesi társadalma a középkorban II/417
442 NEUMANN TIBOR említett sikertelen birtokadományban, illetve több, testvérével együtt megszerzett borsai zálogjogban összegezhető.14 6 Rendhagyó jelenségnek kell tekinteni — a Vízközinek is nevezett — Csorba Tamás (fl491) és unokaöccse, András (tl515) életútját. Tamás igen alacsony származása ellenére — anyja egy borsai leánynegyeden gazdálkodó népes rokonság tagja, apja jobbágy— ismeretlen úton került Mátyás király udvarába, ahol pályája elején, 1469-ben Mátyás címereslevéllel nemesítette meg. Tisztségei közül egyedül zólyomi alispánsága (1479) bizonyítható. Nyilván ő vezette be az udvari körökbe unokaöccsét, Andrást, akinek hunyadi megyésispánsága és várnagysága (1484-1488) ismert. Nem tartoznak azonban vizsgálatunk körébe, hiszen 1470-től kezdődően sorra kapják a királyi adományokat, részbirtokokat vásárolnak és előkelő házasságaikkal is gyarapítják vagyonukat, ezáltal hamar belépnek a tehetős, két megyében (Pozsony és Nyitra) is jelentős vagyonnal rendelkező középbirtokosok körébe. A családnevüket adó Vízközben birtokaikat alsó-, közép- és felsőborsai részek (1470-es évek), Egyházfa felerésze (1481) és Nánasúr birtok (több részletben: 1472-1495) képezte.14 7 Eletük sikerkarriernek tekinthető, s mindenképpen a nemesi társadalom alsóbb rétegei közötti korabeli nyitottságot példázza.148 Egyik familiárisuknak, körtvélyesi Szakái Benedeknek 1488-ban még egy egyházfai nemesi telket is adományoztak 22 hold szántóval, amelyen Benedek utódai még az 1542-es egytelkes összeírás idején is kimutathatók.14 9 A vízközi példák alapján tehát kijelenthető, hogy nemeseink a középbirtokosok (ide számíthatjuk a várnagyokat és a pozsonyi prépostot is) és a főurak (Rozgonyi, Szentgyörgyi és Újlaki családok) famíliájában egyaránt helyet kaptak. Ámbár ez a megállapítás nem illeszkedik az Engel Pál által felvázolt sémához, nem is cáfolja annak más megyékre történő általánosíthatóságát, hiszen Ung és Pozsony megyék nemesi társadalma homlokegyenest különbözik egymástól: Ung megyében erős középbirtokosságot és igen kisszámú egytelkest találunk,150 ezzel szemben Pozsonyban kisszámú középbirtokos családra óriási tömegű egytelkes és kisnemes jut. A familiaritás nemeseinknek vélhetően szilárd anyagi helyzetet biztosított, azok számára pedig hatványozottan létfontosságúvá válhatott, akiknek nemessége és birtokjogai a leginkább támadhatók voltak: a leányági leszármazottaknak, akik a királytól birtokjoguk biztosítására nemesítést vagy ezzel egyenértékű újadományt csak dominusuk. közbenjárásával eszközölhettek ki. 146 Alsóborsa: 1437-1438: DL 76122. (Pethő lt.); 1438: DL 37394. (Szüllő lt.); 1453: DF 225 426. (Pozs. kápt. hit. 1-2-3.) 147 Borsára: DL 37416-37430. (Szüllő lt.); Egyházfa: 1481: DL 37370. (Szüllő lt.); Nánasúr: 1474: DF 225 429. (Pozs. kápt. hit. 1-2-6.), 1477: DF 227 521. (uo. 36-1-30.), 1495: DF 244 150. (MTA 508.) stb. 148 A Csorba családra: Neumann Tibor-. Az alsóborsai Csorba család a XV-XV1. században. [Kézirat] 149 1488: DL 19451.; 1542: 1. a függeléket. - Ezt az adományt a kor magánadományainak nagy részéhez hasonlóan korántsem csak a felmutatott szolgálatok váltották ki. Tudjuk, hogy 1487-ben Tamás zálogba vetette Benedeknek 3 felsőmagyari jobbágytelkét és az egy évvel később adományozásra kerülő egyházfai nemesi telket: MOL P 648. (Szüllő lt. - Az 1591-es tartalmi átiratban fennmaradt oklevél a DL-be nem lett áthelyezve.) 150 Engel Pál: A nemesi társadalom (53. jegyzet) 118-121.
