Századok – 2002
Közlemények - Neumann Tibor: a Vízköz kisnemesi társadalma a középkorban II/417
A VÍZKÖZ KISNEMESI TÁRSADALMA A KÖZÉPKORBAN 443 „Egytelkes nemesek" A történeti szakirodalom a vizsgált nemesi réteget — sokszor következetesség nélkül — legalább négyféle elnevezéssel illeti. A birtoktalan nemes kifejezést mindenképpen helytelennek kell tartanunk, hiszen a középkorban még nem különült el a nemesi státusz a nemesi birtoktól, a birtoktalan (homo impossessionatus) — az újkori fejlődéstől eltérően — még kizárta a nemes (nobilis) fogalmát.15 1 A szegénynemes kifejezés viszont relatív viszonyt fejez ki, a 16. század közepi adóösszeírások nem a réteg egészére, hanem csak legszegényebb csoportjára használták.15 2 Újabban a réteg egésze az ország szabad paraszti lakossága körében nyert elhelyezést,15 3 ezért a parasztnemes elnevezés is gyakran olvasható. Felmerül ugyanakkor az a kérdés, amely már a korabeli adószedési gyakorlatból jól ismert egytelkes nemes (nobilis unius sessionis) fogalom — társadalmi/vagyoni szempontú — helyességében is kételyeket ébreszt, hogy ti. az egytelkesek rétege az alább vázolandó jelenségek következtében nehezen választható el a kisnemesek/kisbirtokosok rétegétől. Hol húzhatjuk meg a határt az egytelkesnek és a kisbirtokosnak tekintett nemesek között? Az egytelkes nemes — a fogalom gyakori helytelen használatával szemben — természetesen nem feltétlenül csak egy telekkel rendelkezik. Jókán találkozunk olyan nemessel, aki legalább három,15 4 az észak-csallóközi Kismagyaron pedig olyannal is, aki hat nemesi telket15 5 birtokol egyszerre, örökjogon. A fentebbiekben már szó esett arról, hogy a nemesi telek a nemesi faluban nem jelent állandó nagysággal rendelkező alapegységet, így sajnos ezekben az esetekben — nem ismerve a telkek tartozékainak méretét — nem alkothatunk pontos ítéletet a értékükről; néha mégis rendelkezünk támponttal egy-egy nemesi részbirtok értékének meghatározásához. Alsóborsai Bartalim Bertalan nemesi telkéhez Alsóborsa jog szerinti harmadrésze és egy igrámi, negyven holdas szántó tartozott.156 1517-ben ezt a birtokvagyont cserélte el bori Horvát György feleségének, Borbálának három népes, egy elhagyott, de épülettel rendelkező és egy teljesen puszta bori (Nyitra m.) jobbágytelkére.15 7 A csere mögött nem kell semmiféle „álszerződést" gyanítanunk: a Bori család már évtizedek óta gyakran a „nagyszombati" előnevet használta,15 8 így a cserét praktikus okok magyarázzák. Ha a budai káptalan előtt kötött szerződés megvalósult volna (a borsai rokonok ellentmondása meghiúsította15 9 ), akkor Bartalim Bertalan „egytelkes nemesből" hirtelen négy-öt 151 A homo impossessionatus-t még Werbőczy is használja a „nem nemes" szinonimájaként: pl. Tripartitum I. 29. 7., vö. Fügedi Erik: Az Elefánthyak (107. jegyzet) 72-73. 152 Maksay Ferenc. Magyarország birtokviszonyai (3. jegyzet) I. 7. 153 Kubinyi András: Nemesi szabadság - jobbágyi szabadság. Falusi önkormányzat a késő középkorban. In: A középkor szeretete. Történeti tanulmányok Sz. Jónás Ilona tiszteletére. Szerk. Klaniczay Gábor - Nagy Balázs. Budapest, 1999. 245. 154 Legalább három telke van nagyjókai Hecel Osvátnak: 1518: DL 38817. (Farkas lt.) 155 1479: DF 227 608. (Pozs. kápt. hit. 66-3-3.) 156 A Rákosfold nevű, negyven holdas szántóra: 1510: DF 279 998. (Pozs. kápt. hit. Prot. 240.); Alsóborsa harmadrészére: 1469: DL 37430. (Szüllő lt.) Kiadása újkori másolatról: Zichy XI. 34-35. 157 1517: DL 106 083. (Budai kápt. Prot. 442.) 158 Erre vonatkozólag első adatom: 1484: DF 278 410. (Nyitrai kápt. hit. Prot. fol. 14b.) 159 1517: DL 37454. (Szüllő lt.) - Itt jegyzem meg, hogy Bertalan ekkor már három gyümölcsöst elidegenített örökölt birtokaiból a Szüllőknek: 1512: DF 279 998. (Pozs. kápt. hit. Prot. 363-366.)
