Századok – 2002
Tanulmányok - Papp István: A Begyűjtési Minisztérium az 1956-os forradalom idején és a begyűjtési rendszer felszámolása 1956–57-ben I/31
A BEGYŰJTÉSI MINISZTÉRIUMRÓL 43 s ezzel, legalábbis pár hónapra, Gyenes Antal kikerült a politikai élet meghatározó szereplőinek sorából. A beszolgáltatás eltörlését a politikai élet különböző erői egyetértéssel fogadták. Ennek alátámasztására érdemes két országos napilap véleményét is idézni, egyrészt az akkor még nemzeti parasztpárti Szabad Szóét, másrészt Dudásék lapját, a Magyar Függetlenséget. A Szabad Szó Nincs már beadás! cikkében olvashatjuk az alábbiakat:7 2 „Mint szél a rongyot, úgy fújta el forradalmunk a begyűjtési minisztériummal együtt az egész dézsmáló és rekviráló rendszert! Most majd nem lesz talán a városnak élelme? De igenis lesz!... Parasztok! Ha eddig még nem tettétek volna meg, - szórjátok sárba és tapossátok össze az utolsó fecni papírt is, amit a begyűjtési hivatalokból küldtek nyakatokra." A Magyar Függetlenség nem saját cikkben értékelte a begyűjtés eltörlésének jelentőségét, hanem egyetlen lapként idézte Gyenes Antal október 31-i rádiónyilatkozatát.7 3 A begyűjtéssel legjobban sújtott réteg, a parasztság örömét két vidéki lap is megörökítette. Heves megyében7 4 megnyugvással fogadták a begyűjtés eltörlését, mivel különféle természeti csapások (jégeső, szárazság) elpusztították a termés egy részét, de a begyűjtési terveknél erre nem voltak tekintettel. A beszolgáltatás megszüntetése a legjobbkor történt, mivel legalább 10 000 ember jutott volna a nyomor szélére, ha teljesítenie kellett volna a beadást. Sőt azt is tudni vélte a cikk szerzője, hogy a döntésnek köszönhetően 20 000 q sertés és ugyanennyi szarvasmarha, 20 000 pár baromfi, 200 q tojás, 200 vagon kukorica és burgonya, valamint 10 000 hl bor maradt a termelők kezén. írását egy, az egész országnak szóló üzenettel zárta: „Heves megye becsületes parasztsága azt üzeni az ország népének: rájuk mindenkor számíthatnak, amikor a városok munkásainak hússal, zsírral, kenyérrel, tejjel való ellátását kell biztosítani." Az ország másik részében, a Vas megyei Zanat községben ugyancsak örömmel fogadták a beszolgáltatás eltörléséről érkező hírt.7 5 Az erről szóló írás szerzői Kiss Miklós gazdálkodó szavait idézték, aki következőket mondta a hír hallatán: „Visszakaptuk szabadságunkat. Jogunkat az élethez, a termeléshez." Majd hitet tett a munkásság megsegítése mellett: „A magam részéről mondhatom, hogy több árut, élelmezési cikket szállít a falu dolgozó népe a városnak, mint eddig a begyűjtési rendszerben." A következő bekezdés nagyon fontos, mivel itt válik érthető, hogy mit jelentett a begyűjtés a parasztság számára: a forradalom céljaival való azonosulást. Az alábbiakat olvashatjuk: „ízlelgetik a szót, de már kimondják, hogy a megtisztult légkörben az újjászülető magyar nép összeforrva a Nemzeti Kormánnyal, a magyar szabadságharcosokkal egy célt követ." Vagyis most már falun is nyilvánvalóvá vált, hogy milyen gyökeres változásokat hoz a forradalom, hiszen a begyűjtés megszüntetése százezrek életét könnyítette meg. 72 Izsák L. - Szabó J. 1989 176. 73 Izsák L. - Szabó J. 1989 184. 74 Heves megye parasztsága megnyugvással fogadta a begyűjtési rendszer eltörlését. Népújság - Eger város Nemzeti Tanácsának lapja. 1956. november 2. In: Izsák L. - Szabó J. - Szabó R. 1996. 447. 75 Zanat ujjongva fogadta a begyűjtés megszűnését. Vasi Hírlap 1956. október 31. In: Izsák L. - Szabó J. - Szabó R. 1996. 691.
