Századok – 2002
Tanulmányok - Papp István: A Begyűjtési Minisztérium az 1956-os forradalom idején és a begyűjtési rendszer felszámolása 1956–57-ben I/31
44 PAPP ISTVÁN A begyűjtési rendszer szétesése a forradalom idején Minden forradalomnak megvannak a maga jellegzetes épületei, helyszínei, azok is, amelyek a szabadságot és azok is, amelyek az elnyomást fejezik ki. Az 1956-os forradalom idején az elnyomás jelképeivé vidéken a pártbizottságok, a tanácsházák, a laktanyák váltak, ezek körül zajlottak a tüntetések, ezeket foglalták el, az itt talált iratokat semmisítették meg. Bár logikusnak tűnhet, de begyűjtési hivatalok mégsem váltak a népharag célpontjaivá. Nemhogy személyi sérülés nem történt, de volt olyan megye, ahol még anyagi kár sem érte a begyűjtési hivatalokat. Ennek a legfőbb okát abban látom, hogy amíg a pártbizottság és a tanácsháza dolgozói nem hagyhatták el munkahelyüket, s a katonák is többnyire a laktanyákban maradtak, addig a begyűjtési hivatalok munka hiányában kiürültek, az emberek nem mentek be dolgozni, hiszen a zűrzavaros körülmények között legkevésbé sem a beadás teljesítésével, vagy annak behajtásával törődtek. így a sokszor üresen maradt, sőt gyakran tárva-nyitva hagyott hivatali helyiségeket sokkal inkább a tolvajok, mintsem a tüntetők keresték fel. Ez nem jelenti azt, hogy ne került volna sor épületek vagy berendezési tárgyak szándékos megrongálására, de ezek szórványosan fordultak csak elő. A legtöbb esetben, ahogy majd az összefoglaló jelentésekből látjuk, a hiányzó eszközöket, tárgyakat ellopták vagy csak egyszerűen elkeveredtek a nagy forgatagban. A legtöbb megyében pontos adatokkal, ismeretekkel rendelkezünk, mind a begyűjtési hivatalokat ért károkról, mind az azokat okozó eseményekről. A minisztérium vezetése ugyanis 1956. december l-jén közzétett 68.392/1956. számú rendeletében előírta a károk pontos felmérését és azokról összefoglaló jelentés elkészítését a megyei begyűjtési hivatalok számára. A pár nappal később született 68.435/1956. számú rendelet pedig a hiányok felmérése érdekében leltár készítését tette kötelezővé minden begyűjtési hivatalnak. Az eredményről szintén a megyei hivataloknak kellett összegzést készíteni.7 6 A különféle jelentéseket „Ellenforradalmi kárbejelentés" címmel összegezték egy dossziéban7 7 és az 1957. tavaszán-nyarán tartott revizori vizsgálatoknál vették újból elő. A jelentéseket vizsgálva az egyik legérdekesebb jelenség az, hogy milyen gondban voltak az egyes hivatalvezetők az október 23.- november 4. közötti időszak elnevezésével. Legelőször is figyelembe kell vennünk azt, hogy már túl vagyunk az MSZMP 1KB 1956. december 2-5-i ülésén, tehát ezt az időszakot hivatalosan már ellenforradalomként értékelik. Ez azonban nem ment át ilyen gyorsan még az apparátus tudatába sem, hiszen találtunk egy 1957. augusztus 16-i feljegyzést is, amelyben a „forradalmi időszakra" elszámolt dupla illetményről esik szó.7 8 Nézzük meg részletesen ezek után, mi is történt az egyes megyékben. Először is magában a minisztériumi épületekben mindössze 2017 Ft értékű kár keletkezett, amely jobbára az üvegezés költségeit és 2 szoba festésének költségeit foglalja magában. Az Elszámolás a forradalmi események (ez és a további kiemelések is tőlem - P I.) által okozott károkról című, 1956. december 9-én kelt jelentésből7 9 76 MOL XIX-K-7-1 13. doboz 77 MOL XDt-K-7-1 44. doboz 78 MOL XIX-K-7-1 44. doboz 79 U. o.
