Századok – 2002
Közlemények - Neumann Tibor: a Vízköz kisnemesi társadalma a középkorban II/417
426 NEUMANN TIBOR könnyen bekerülhettek nemesítés nélkül is az országos nemességbe.4 7 Szó volt arról, hogy a jókaiak Jókán kívül két birtokkal is rendelkeztek, azokat ugyanakkor 1296-ban és 1326-ban eladták. A borsaiak kezén is feltűnik egy Igrám és Csataj falvak közötti föld, amelyet 1323-ban oszt fel maga között a teljes várjobbágy-rokonság (nobiles iobagiones castri Posoniensis),4 8 miután Treutul Miklós pozsonyi ispán a föld részükre történő visszaiktatását elrendelte ama jogon, amelyen őseik birtokolták.4 9 A birtok korábbi történetéről csupán egy 1245-ben kelt hamis oklevél ismeretes,5 0 és bizonyos, hogy a borsaiak a 15. században sem tudták tulajdonjogukat hathatósan alátámasztani.5 1 Az a jelenség, hogy a birtok felett a teljes rokonság rendelkezett, és nem csak egyes részei, azonos a jókaiak Арка birtokának esetével: 1291-ben a király azért emelte ki Apkát a várföldek közül, hogy a jókaiak a pozsonyi várnak járó szolgálataikat még nagyobb hatásfokkal láthassák el.52 Egészen természetesnek tűnik az, hogy a 13. században a birtokai méretéhez képest tűlzottan nagy lélekszámú pályázóközi várjobbágyságot Pályázótól északra fekvő birtokokkal gyarapították, lévén, hogy birtokaik szomszédságában aligha lehetett szabad földet találni. Nagyon valószínűnek tűnik tehát, hogy a borsaiak sem nemesi jogon birtokolták a mondott földterületet, hanem szintén szegénységük következtében jutottak hozzá, várjobbágyi minőségükben. A birtokot azonban — a jókaiaktól eltérően — sikerrel megőrizték. Az Ung megyeihez5 3 hasonlóan tehát a pályázóközi várjobbágyság is sikeresen mentette át várjobbágyi címen gyakorolt birtoklását nemesi joggá. Gyümölcsöző lenne a várjobbágysággal kapcsolatos Anjou-kori királyi birtokpolitikát a váijobbágyok lakta birtokok értéke, felhasználhatósága szerint is vizsgálat alá venni az eddig szinte kizárólagos jogi szempont mellett. Nemesi falu - nemesi telek A 14. század második felére, feltételezhetően az érintett társadalmi változásokkal párhuzamosan a Vízköz településhálózata megszilárdult. A határok véglegessé válásával előttünk állnak azok a falvak5 4 , amelyeknek lakosai immáron az 47 Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 100. Budapest, 1983. 247.; Zsoldos Attila: A szent király szabadjai (37. jegyzet) 181-182. 48 1323: DL 37372-37374. (Szüllő lt.) - AOkl VII. 193. „borsai nemesek, a pozsonyi vár jobbágyai" fordítása nem helyes, mivel az oklevélben a „... de Borsa nobiles videlicet iobagiones castri Posoniensis" idézet értelmezésénél az értelmező vesszőt a Borsa, és nem a nobiles után kell kitennünk. 49 1323: DL 37376-37377. (Szüllő lt.) Az oklevélben szereplő „terra hereditaria" fogalom a birtokjogi állapotáról sajnos mit sem árul el, legfeljebb azt, hogy nem az oklevélben feltűnő generáció szerezte meg. 1. Gerics József-Ladányi Erzsébet: Nemesi jog - királyi jog a középkori magyar birtoklásban. In: Gerics József: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. METEM-könyvek 9. Budapest, 1995. 286. és Zsoldos Attila: A szent király szabadjai (37. jegyzet) 144. 50 1245: CDES II. 141-142. 51 A hamis oklevelet 1439-ben mutatták fel egy újadomány kapcsán: DL 76123. (Pethő lt.), vö. az alább idézendő, az esztergomi érsek és a borsaiak között támadt perrel (174-176. jegyzet). 52 1291: Wenzel X. 31-32. 53 Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 25. Budapest, 1998. 75. 54 A falvak a következők: Alsó-, Közép- és Felsőborsa (megkülönböztetésük csak a 15. század közepétől figyelhető meg, valós különállásuk azonban már a 14. századra kialakul), Kis- és Nagyjóka,
