Századok – 2002
Közlemények - Neumann Tibor: a Vízköz kisnemesi társadalma a középkorban II/417
A VÍZKÖZ KISNEMESI TÁRSADALMA A KÖZÉPKORBAN 425 falvait. A Nagyjókáról szóló, 14. század első felében kelt iratokban már olyannyira kiterjedt rokonsági viszonyokkal találkozunk, amelyek — ismét megkeresve az első lehetséges őst — legalább a 12. század közepéig vezetnek bennünket.4 1 Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az ekkorra már szintén számtalan családra szakadó kisjókaiak — ha csakugyan egy nemzetségből eredtek — még távolabbi rokonságban állnak a nagyjókaiakkal, nem származtathatjuk Zerzovojtól a két falu teljes lakosságát. 2. Jóval kézzelfoghatóbb a Zerzovojnak megengedett libertás szerinti birtoklás cáfolata. Jókai Berény 1253 és 1256 között gyakran szerepel pozsonyi várjobbágyként, 1253 márciusában ráadásul még az ispánság hírdetőnagyi (maior preconum) tisztségét is betölti.4 2 1296-ban Vörös Ábrahám pozsonyi curialis comes a jókai várjobbágyok Galánta, míg 1326-ban Orros Péter pozsonyi várnagy és curialis comes ugyanazok Арка nevű földjét vásárolja meg.43 Bár nem zárható ki, hogy a két faluban nemesek, vátjobbágyok és várnépbeliek egyaránt éltek hiszen ez nem ritka jelenség,4 4 mégis bizonyosnak tűnik, hogy a kiváltság révén nem csupán Zerzovoj leszármazottai, hanem a két népes falu lakói is bekerültek az országos nemesség soraiba. Ezt erősíti az a tény is, hogy az 1296-ban név szerint felsorolt 36 jókai várjobbágytól levezethető a jókai nemesek nemzedékrendjének jelentős része.4 5 Ha valóban élt egy Zerzovojtól származó család Jókán, akkor a „kényszerű csalást" előidéző okot talán abban kell látnunk, hogy az ügyvédek őket is éppúgy vád alá helyezték, mint a várjobbágyokat, így a közös fellépés tűnt a leginkább célravezetőnek. Vélhetően a királyi szándékkal szemben, egy kisbirtokos közösség megtarthatta Duna-menti, a többi kisnemesi falunál lényegesen értékesebb birtokát. A biztosok a többi várjobbágy lakta településsel nem törődtek. A jókaiak legfontosabb bizonyító irata érthetően a nemességük elismeréséről kiállított nádori privilégium lett, amelyet már a középkorban is többször átírattak;4 6 a borsai nemeseknek (korábban várjobbágyok) ugyan két levéltára is korunkra maradt, amelyek megőrizték a falu egészét érintő privilegiális okleveleket, ehhez hasonló bizonylattal azonban soha sem rendelkeztek. A helyiek egy esetleges jogi támadás esetén — a birtoklás ősi mivoltán kívül — az egész középkor folyamán nem lettek volna képesek Borsára vonatkozó nemesi jogaikat írásos dokumentumokkal bizonyítani. Több jeles kutatónk felhívta a figyelmet arra, hogy azok a vátjobbágyok, akik várjobbágyi jogon birtokolt földjük mellett nemesi birtokkal is rendelkeztek, 41 Kiváltképpen: 1342: DL 38817. (Farkas lt.) 42 1253: CDES II. 292-294., 300-301.; 1255: CDES II. 352., 353., 354-355.; 1256: CDES П. 377-378. 43 Galánta: 1296: Apponyi I. 28-30.; Арка: 1326: Héderváry I. 28. Orros Péter 1323 és 1331 között viselte a curialis comes tisztségét: Engel I. 166. Az oklevélben név szerint nem szerepelnek a jókaiak, Orros Péter nevezi őket várjobbágyoknak. Természetesen Orros tisztségéből adódóan vélhetően tisztában volt azzal, hogy ki várjobbágy és ki nem. 44 A legjobb példa erre a csallóközi Karcsa nevű falvak esete, ahol udvarnokok, várnépbeliek, várjobbágyok, a közülük kiemelt nemesek és egyházi nemesek is éltek: Bartal Aurél: A csallóközi Karcsák (3. jegyzet) im. 45 A vízközi nemesi családok leszármazási táblázatait — a 17. századig bezárólag — a téma teljes feldolgozásánál tervezem közzétenni. 46 1422: DL 38817. (Farkas lt.); 1455: Teleki X. 440-446., ekkor még újadományt is nyertek Jókára: DF 225 764. (Pozs. kápt. hit. 3-2-30.) és DL 56779. (Jeszenák lt.)
