Századok – 2002
Közlemények - Neumann Tibor: a Vízköz kisnemesi társadalma a középkorban II/417
424 NEUMANN TIBOR ítélem, azzal a megjegyzéssel, hogy a várjobbágy-leszármazottak — Jóka és Sáp kivételével — feltűnően csak nem vízparti, tehát jóval értéktelenebb területeken mutathatók ki. Adódik az a következtetés, hogy birtoklásuk senkinek sem sértette az érdekeit, esetükben a király (vagy más egyházi, ill. nemesi birtokos) nem igyekezett jogi fegyvert kovácsolni várjobbágyi származásukból. A vízközi lakosság jogállásának megszilárdulása mindenképpen Nagy Lajos király uralkodásának első felére, az 1340-1350-es évekre tehető. Ezelőtt várnépek is fel-feltűnnek a pozsonyi káptalan előtt, hogy birtokügyeikben intézkedjenek; ez a jelenség most teljességgel eltűnik, hogy fokozatosan helyet adjon a középkor kései szakaszában jellegzetes nemes - nem nemes szembenállásnak. A jogállással kapcsolatban a végső döntést alighanem a nádori közgyűlések mondták ki. A sápiak és a jókaiak esetében eme döntésnek szerencsére írásos nyomai is maradtak. Az 1349-ben tartott közgyűlésen Zsámbéki Miklós nádor engedélyt adott a megye nemeseinek és nemes jobbágyainak, hogy megjelölhessék előtte a kötött jogállású népeket. Három sápi személyt is megvádoltak ekkor azzal, hogy a pozsonyi vár kondicionáriusai közül valók, ők ellenben azt állították magukról, hogy a vár nemesei (nobiles castri). Ennek bizonyítására felmutattak egy 1245-ben kelt oklevelet, amelyből kitűnt, hogy három megnevezett ősük — egyikükről tudjuk, hogy várjobbágy volt — Sáp egyharmadát Béla király adományára hivatkozva birtokolta.3 8 A nádor ítélete ugyan nem maradt fenn, de mivel az egyik megvádolt személy leszármazottai még a 16. században is mint sápi nemesek szerepelnek az oklevelekben,3 9 joggal feltételezhető, hogy megerősítette őket a várjobbágyi jogon bírt fold birtokában. A szintén kedvező fekvésű birtokkal rendelkező jókaiak nemességbe való bekerülése kellően különleges esetet képez: 1358-ban a jogtalanul elfoglalt királyi és királynéi birtokjogok felkutatására és visszaszerzésére kiküldött királyi biztosok a jókaiakat is vád alá helyezték esetleges várnépi voltuk miatt. Az esetet régóta ismeri a szakirodalom: a jókaiak felmutatták a Zbima fia Zerzovoj kiemelését bizonyító 1197-es oklevelet — amelyben nem szerepel az, hogy Zerzovoj jókai várjobbágy lett volna —, majd a megyebéliek (Csallóköz-provincia) körében elvégzett vizsgálattal igazolták, hogy valamennyien Zerzovojtól származnak, s az ő idejétől fogva mindig az Imre király által adományozott kiváltság (libertás) szerint éltek. Az ügyvédek így visszavonták vádjukat és elismerték a jókaiak nemességét.40 Ha az oklevelet nem is, de a jókaiak állítását, illetve a tudományvétel eredményét minden részletében hamisnak kell tekinteni. 1. A 14. század közepén Jóka név alatt három külön települést értettek: az Olgyaiak kihaltával az óbudai apácák kezére kerülő, korábban talán ténylegesen várnépbeliek lakta Újhelyjókát, illetve az 1358-59-ben nemességüket megvédelmező kisbirtokosok Nagy- és Kisjóka nevű 38 1349: DL 105 408. (Jeszenák lt.) Az oklevél XVIII. századi másolatban maradt fenn. - Az oklevélben szereplő Ivanchét azzal a Sápi Ivánkával kell azonosítanunk, aki gyakran tagja a várbirtokok jogállását vizsgáló bizottságnak. L. 1255: CDES II. 352-353.; 1256: CDES II. 377-378. stb. 39 Pl. 1504: DF 279 998. (Pozs. kápt. hit. Prot. 49-50.) A sápi Jardoan család az 1349-ben feltűnő Konrád fia Jordántól származott. A család szerepel az 1542-es egytelkes nemesi összeírásban is, 1. a függeléket. 4U Vö. Fügedi Erik: Verba volant... Középkori nemességünk szóbelisége és az írás. In: Uő: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, 1981. 441^42.; Zsoldos Attila: A szent király szabadjai (37. jegyzet) 11. (13. jegyzet)
