Századok – 2002
Közlemények - Neumann Tibor: a Vízköz kisnemesi társadalma a középkorban II/417
422 NEUMANN TIBOR itteni birtoka a két folyó valamelyike mentén terült el, míg a központi, Duna-szakasz nélküli birtokok (a három Borsa, Egyházfa és Nánasúr2 4 ) kisnemesi kézen maradtak (1. a 2. térképet). Persze ezek a birtokok sem nélkülözték a folyóvizet. A csallóközi viszonyokhoz hasonlóan majdnem mindegyik birtokot behálózták a Duna ágaiból kiváló vagy oda beömlő folyók és patakok. A nagyobbak közé az oklevelek tanúsága alapján az Erecs, a Zimánd, a Lófő és a Hídvíz tartozott.2 5 A vízfolyások a települések határát számtalan kisebb-nagyobb szigetre szabdalták, amelyeket — a rajtuk lévő erdők esetleges kiirtása után — legeltetésre, halászóhelyek kialakítására fordítottak, de néhol hallunk szigeten elterülő szántókról és gyümölcsösökről is. Sokszor a dűlőkhöz hasonlóan aprózódtak fel a birtokosok kezén: ezt a tényt örökíti meg a ius insulare fogalom egyszeri felbukkanása is (1504).26 A vízközelség természetesen a gyakori árvizek miatt komoly veszélyforrást hordozott magában, ami fokozottan érvényes lehetett a két folyó partjára eső jobbágyfalvakra, miként arról a pozsonyi uradalom már idézett két kora újkori urbáriuma is érzékletes képet fest.2 7 Pályázóközi települések és társadalmuk a 14. század közepéig A Pályázóköz kora Árpád-kori történetére csak a 13-14. századi állapotok alapján tudunk következtetni. Az ekkor feltűnő várjobbágy és várnépbeli birtokosok jogi állapota bizonyossá teszi, hogy a vidék nagy része már a korai időktől fogva a pozsonyi vár szervezetéhez tartozott. Mellettük egyedül Zoncon találkozunk más társadalmi réteggel, az itteni udvarnokok személyében.2 8 A borsai és jókai várjobbágyok 14. századi rokonsági viszonyai is a birtoklás ősi voltát mutatják: a két rokonság kikövetkeztetett közös ősei nem élhettek a 12. század első felénél később. Az ősi és szűkre szabott birtoklás, a nagy természetes szaporulat és az ezzel járó birtokaprózódás — a nemesség soraiba való bekerülés esetén — egyenesen vezet a késő középkori kisbirtokosi létformához. Korai fejleménynek tekinthető az is, hogy a terület nagy kiterjedésű földekből (terra) állt, amelyek több falura majd csak a 13-14. század során hullanak szét. Közülük rekonstruálható Födémes, Jóka és Súr elhelyezkedése, Csandal esetében már problémák merülnek fel,29 míg egy csoport egy tömbben fekvő faluról 24 A Ids kiterjedésű Nánasúr Felsőborsába olvadt a 16-17. század folyamán. Már 1392-ben „Borsamellethswr"-nak nevezik: DL 76118. (Pethő lt.); Lásd még azt az 1463-as mandátumot, amelyben először „in possessione Borsa"-t írtak, majd áthúzták és „in iuxta possessione[m] Felborsa Nanasswr vocata"-ra javították: DF 225 499. (Pozs. kápt. hit. 1-6-26.); vö. még a Szüllő levéltár (MOL P 648.) 16-17. századi iratanyagával. 25 Teljességre való törekvés nélkül néhány példa: Erecs: 1340. DL 76117. (Pethő lt.); Erecs(uize) és Zimánd(vize): 1407: ZsO П. 5671.; 1422: DF 225 620. (Pozs. kápt. hit. 2-2-24.) - Lófő(víze): 1367: DL 7054. (Acta ecd. ord. et mon. Poson. 57-23.); 1470: DF 225 718. (Pozs. kápt. hit. 2-12-18., „ad Danubium tendens") - Hídvíz: 1339: DL 38817. (Farkas lt.); 1498: DF 225 723. (Pozs. kápt. hit. 2-12-23.) 26 1504: DF 279 998. (Pozs. kápt. hit. Prot. 24.) 27 Urbáriumok (6. jegyzet) 187-188. 28 1252: CDES П. 284-285. 29 Püspöki Nagy Péter tett kísérletet arra, hogy Csandal terra Árpád-kori elhelyezkedését rekonstruálja: Boldogfa (7. jegyzet) 112-115. és a 39. ábra. Nem tartom jelenleg feladatomnak, hogy rekonstrukcióját megítéljem, de több állítása megkérdőjelezhető: pl. Sáp, Pap- és Apácakörmösd Csandal földhöz való tartozásának bizonyítása korántsem meggyőző, a Boldogfa határában fekvő
